Hosszas vonitsai nyaralásom végre befejeződött. Még az utolsó este volt valamilyen közösségi esemény, természetesen az apropója számomra nem volt világos.
A kezdete hasonlított a korábban említett húsvéti körmenetre. Fúvós zenekar, nagy tömeg, mint a képeken is látható, rengeteg pópa, hosszadalmas szertartás, természetesen a kikötőben. Mivel Húsvétkor a meglepetés miatt nem igazán sikerült megörökíteni, most csináltam pár képet, próbáltam összeszámolni az egyházi személyeket a színpadon, szerintem kb. 11-12-en biztos voltak, és sokat beszéltek meg énekeltek. Közben a nép bámészkodott, kávézott, fagyizott, a gyerekek rohangáltak, szóval a „szokásos” görög hangulat.
Aztán másnap délelőtt elindultam, kellemes gyenge szélben. Gondoltam most már tengerészesre veszem a dolgot, felhúztam a kisebbik orrvitorlát is, a génuát csak részben kitekerve, meg a hátsó árbocon az úgynevezett mizzent. A fotón nem nagyon látszik, mennyire jól mutatott a két orrvitorla. De nem csak jól mutatott, hanem Starcatcher nagyon jól is viselkedett, igaz nem gyorsan (3,5 csomóval) de nagyon kellemesen haladtam, sokszor a kormányt elengedve hosszú-hosszú percekig.
Viszont cirkálni (széllel szemben cikk-cakkban vitorlázni) kellett, ráadásul sziklákat, félszigeteket kerülgetni. Később a szél is megerősödött, egyre munkásabbá vált a dolog, a fordulókat (irányváltásokat a széllel szemben) nagyon nehezen tudtam megcsinálni. A végén kb. öt órába tellett mire eljutottam a légvonalban csak 10-12 mérföldre lévő Prevezáig és teljesen elfáradtam. Le is vontam azt a következtetést, hogy öreg embernek egyedül vagy parkolni kell (na abban volt részem elég), vagy motorozni, vagy csak arra menni, amerre a szél fúj. De persze azért jó játék volt, és már nagyon hiányzott is.
Prevezában újra összetalálkoztam egy nagyon szimpatikus, hobós, nagyjából korombeli holland párral, akikkel már Vonitsában is barátkoztunk. Ők is újak abban az értelemben, hogy otthon vitorláztak kb. balatoni módon, de pár hete vettek itt egy komolyabb hajót, amivel még ők is csak ismerkednek. Noha sokkal fiatalabb és jobb állapotú, mint Starcatcher, azért műszaki problémák ott is voltak bőven. Én mint „tapasztalt” igyekeztem segíteni, gyakorlatilag majdnem két napig az ő hajójukkal „játszottunk”, persze némi sörözéssel és esti tavernázásokkal kombinálva. Lefényképezték Starcatchert menet közben, még a két orrvitorlával (mert Vonitsából is nagyjából egy időben indultunk). Remélem el is küldik a képet, mert ilyenünk még nincs, amikor kívülről vagyunk láthatóak a vízen!
