Vonitsa, augusztus 6, vasárnap
A gyerekek tegnap két hete utaztak haza, a végén még egy kicsit hajókáztunk is, átmotoroztunk Meganissire és vissza, ez egy bő félnapos túra volt. A kislányok nagyon aranyosan és lelkesen mancsaftoltak, szerencsére élvezték a bulit, sajnos szél egy leheletnyi sem volt.
Azóta a félig tele, félig üres pohár dilemmájával küzdök a blog szempontjából, mert szokás szerint nem történtek nagy dolgok, de mégis elment az idő. Meg igazság szerint olyan pokoli hőség volt, hogy az embernek mozdulni sem volt kedve.
Az idő nagy részét Opal/Paulékkal ütöttük el, mert természetesen még mindig nem indultak el világ körüli útjukra. Most már elvileg készen vannak (az állandó takarítás, pakolás mellett), de a napokban olyan szelek jártak/járnak Olaszország környékén, hogy abban tényleg nem érdemes elindulni.
Viszont találtak itt az öböl túlsó végén egy új kikötőt, ami ingyenes, de van áram és víz, neve Kopraina, innen 10-12 mérföld. Az öböl alatt a Prevezatól Amphilochiáig terjedő, beltenger szerű, hivatalos nevén Ambrákiai öböl vízterület értendő, kb a Balatonnál valamivel rövidebb, de szélesebb és sok öböllel tagolt. Vonitsán túl én még sosem mentem, mondván ez nem a tenger, pedig szép a táj és vitorlázni itt is lehet. Szóval ebbe a Koprainába mentünk el múlt szombaton mindkét hajóval. Tényleg hangulatos, de egy nagy baja van, nincs semmi bevásárlási lehetőség, a legközelebbi falu 10 km. Van egy szerény taverna, és kész.
Azonban a fő attrakció, hogy innen közelíthető meg nagy kiterjedésű deltáján keresztül az Arakhtos vagy Arta folyó, a delta a nádasok között tele madarakkal, teknősökkel, halakkal. Paulék dingijével felmotoroztunk a folyón cca 3 óra alatt egy tavernáig, ami természetesen ott is van, és egy-két sör után visszatértünk a kikötőbe. Kedden pedig vissza Vonitsába, pontosabban csak ők, mert délután úgy beerősödött a szokás szerint szemből ( Nyugatról ) fújó szél, hogy pár órás küzdelem után Starcatcherrel egyetértésben inkább lehorgonyoztam egy védett öbölben és ott töltöttem az éjszakát, majd másnap reggel befejeztem ezt a hatalmas utazást.
Na de a fő izgalom! Ezek a kölykök folyamatosan agitálnak, hogy menjek el velük Máltáig, a végén nagy nehezen első szóra beadtam a derekam, elvileg ma indultunk volna, de hát az időjárás nagyon ellenünk van, ahogy már fentebb írtam. Még pár napot biztos kell várni az előrejelzések szerint, de hogy jobban teljen az idő, kitaláltuk, pontosabban Opal vágya volt, hogy menjünk el a Meteorákhoz. Nyilván autóval. Én voltam tízen sok éve, de szívesen elkirándulok velük, jobb mint a hajón punnyadni. Elvileg ez lesz a holnapi program.
