Meganissi Vathy, június 27. kedd
Sok napi horgonyon lötyögés és remeteség után megkívántam a nyüzsgőbb világot és átevickéltem ide Vathyba, ahol hihetetlen módon helyet is találtam a kikötőben, és élvezem a 220V, folyó víz, jó társaság luxusát.
A szomszédság első szereplője nem is személy, hanem tárgy: konkrétan a képeken szereplő igen méretes tradicionális hajó, a tulaj ( egy angol úriember) elmondása szerint francia pilot-kutter replika. Potom 600ezer angol fontból építette, de a test műanyag, mert fából még sokkal drágább lett volna. Persze van rajta fa is bőven, meg fém is, kicsit talán sok is. Természetesen felkéredzkedtem, a tulaj nagyon kedvesen fogadott, sörrel kínált és mesélt Sajnos telefon/kamera akkor nem volt nálam, ezért vannak csak külső fotók, még egyszer nem akartam bekéredzkedni. Ami elkápráztatott, hogy az első árbocon keresztvitorla is van, ami elektromosan betekerhető. A hátsó fedélzeten pedig a kormányrúd mögött egy méretes fürdőkádnyi medence, benne tiszta víz. Na ez nekem kicsit idegen volt, meg a sok luxus, meg az egész kicsit robusztus, igaz valószínűleg bármilyen időjárást kibír. Ehhez képest „természetesen” nem igen vitorláznak vele, inkább csak laknak rajta. De összességében nagyon impozáns.
A másik szomszéd már más műfaj. Kikötött mellettem egy észt lobogós kisebb motoryacht ( most eltekintek attól, hogy nem szeretjük a motorosokat). Szóba elegyedtünk, kérte, hogy osztozzunk az áram csatlakozáson, majd egyből meghívott esti sörözésre. Van vele egy komája, aki egész nap aludt, de este vele is megismerkedtem. 65 éves, szikár, aszkéta fazonú úriember, akinek fő foglalkozása az utazás, állítólag 165 országban járt már, természetesen abszolút low-budget alapon. Próbaképpen rákérdeztem Indonéziára ( ahol éltünk annak idején Medimpex kiküldöttként), mindenben képben volt, tán jobban is, mint én, és olyan helyeken is járt, ahova mi nem jutottunk el pl. Pápua-föld.ztán mint jó kelet-európaiak, politizáltunk is egyet, de azt hagyjuk inkább, viszont a rendszerváltás előtti világ közös emlékei ( ugye akkor Észtország a SZU része volt) egészen hihetetlen részleteket idéztek fel, egyrészt az akkori Magyarország számukra maga volt a Nyugat, nosztalgiával emlegették nem csak a tokaji bor, gulyás közhelyeket ( természetesen Tallinban is volt magyar étterem), hanem ismerték a Tenkes kapitányát ( !!!!), és a GLOBUS lecsókonzerv volt a legjobb kaja, na meg az Erős Pista paprika krém. Így mulatoztunk sör mellett 3 öregúr, de bevallom jól esett, hogy valakik szeretettel és barátsággal gondolnak ránk.
