Ionion Marine, július 29. csütörtök
Múlt szombaton végre elhagytam Vonitsát, és egész kellemes vitorlázással sikerült átjönnöm a bázisra. Először lehorgonyoztam, de szerencsére a sólya melletti kis mólót éppen elhagyta valaki, gyorsan lecsaptam a helyre, bedugtam a 220V-t, és azóta is itt dekkolok. Meglepő módon nem is akarnak elzavarni, pedig ez a pár kikötőhely elvileg a ki-be daruzáshoz, szereléshez van fenntartva.
És mivel töltöttem ezeket a napokat? Hihetetlen módon elteltek, részben Pauléknak segítettem, részben másoknak, az ember ide-oda lődörög, beszélget, eszmét cserél a hajókról.
Paulék hajója természetesen még nincs kész, talán ma befejezik és a hét végéig vízre kerül.Viszont igyekeznek ők is minél olcsóbban megélni, ezért Paul sokat búvárkodik, halat vagy rákokat lő. A mellékelt fotók egy ilyen alkalommal készültek, a bázistól pár száz méterre partra futtatok öreg daru mellett, mert Paul az alatt fedezett fel egy csomó rákot. Sajnos a zsákmányról nincs képem, mert közben megették.
A másik két képhez kapcsolódó story még érdekesebb. Szintén Paulék révén ismerkedtem meg egy idős olasz úrral és csaptatával. Peppino 91 éves, felesége, aki mellesleg angol, 83, szegény alig tud mozogni, de aktívan vitorláztak eddig, mert ezekben a napokban adták el. És milyen hajó! Két árbocos, 42 lábas Halberg Rassy, igaz, nem fiatal, de nagyon jó állapotú. Amúgy a Halberg Rassy svéd gyártó, nagyon drága, de nagyon jó minőségű, elegáns, tengerálló, tartós hajókat épít ( mint autóban a Volvo vagy Mercedes).
„Természetesen” addig nyüzsögtem, amíg segítettem kisebb javításokban, a vitorlák felszerelésében, mert tegnap előtt-re várták a vevőt, akivel meg is egyeztek. Az időseken kívül még tartozik a hajóhoz egy Frederico nevű skipper/legénység, segítő akárki, mert Peppino papa nagyon lelkes és mindent egyedül akart csinálni, de bizony már nem bírja erővel. Nem tudom, hogy a segítség fejében, vagy egyszerűen csak kedvességből, barátságból, de egyszer tavernázni is meghívtak, és tegnap este is náluk borozgattunk.
Így aztán nem csoda, hogy itt is állandóan tolódik az indulásom, pedig nagyon vissza kellene menni Vonitsába, mert szó szerint mindenem elfogyott, az utolsó tojást tegnap ettem meg, semmi főzési alapanyagom nincs, stb. És az itteni ( pontosabban a szomszédos puccos marinában lévő) kisbolt igen drága, és a választék is igen mérsékelt, sörök, üdítők, szeszes italok, konzervek, édességek.
Szóval ma délután, ha megjön a szél, elbúcsúzok mindenkitől és tényleg visszamegyek a falumba.
