Vonitsa, júl. 6. szerda

Fenti idézetet, mondatot, Esterházy Pétertől szedtem. Nagyszerűen és tömören bemutatja mostani állapotomat, ami nem túl izgalmas, ellenben kellemes.

Szóval röviden: sok kedves ismerős, barát noszogatott már otthon, hogy ne hanyagoljam a blogot, igen is írjam, vagy legalább képeket tegyek ki időnként. De hát tényleg semmi új nem történik. A képes dolog még jó lenne, csak a kis kamerám nem hoztam el, mondván, az okos telefonnal jobb képeket lehet csinálni, és aztán rögtön közzétenni, megosztani. Igen ám, csak a telo kezelésében sokkal bizonytalanabb vagyok, mint a laptop esetében. Így történt, hogy az előző pár mondatom és képem félig a János Lovász, félig pedig a tengerimedve Facebook oldalra került, amiért utólag is elnézést kérek.

Na de nézzük mi az a semmi, ami történik? Otthonról, pontosabban Szelidről csak június 15-én indultam el, másnap megérkeztem, nekiálltam lassacskán a hajó rendbe szedésének, és a végén 28-án ( vagyis múlt kedden, kerültem vízre. A technikai nyavalygásaimra most nem térek ki, tekintsük úgy, hogy minden működik. ( egyelőre). Még aznap délután átsuhantam Vonitsába, ahol jól leragadtam, egy hetet konkrét semmittevéssel, olvasással, lustálkodással töltöttem. Azzal indokoltam magamnak, hogy nyaralás, pihenés rám fér, meg tényleg szinte semmi szél nem volt, még a kötelező délutáni nyugati is sokkal gyengébb és rövidebb ideig tart. Ez aztán annyiban változott, hogy hétfőn újra elkezdtek fenyegetőzni, hogy itt bizony kikötői díjak szedése következik, másnap reggel mindenki jelentkezzen az önkormányzatnál összes dokumentumával, tegyen vallomást, hogy mióta van itt, meddig marad, stb. Persze szokás szerint a végén én lettem volna az egyetlen, aki fizet, hiszen az üresen egész évben itt rohadó hajókkal nem nagyon tudnak mit kezdeni, a gazdagok meg vagy negligálják, vagy fizetnek.Erre úgy berágtam, hogy azonnal eljöttem, nem messzire, csak a kilenclyukú híd mögötti öbölbe horgonyra. És rájöttem, sokkal jobb is itt, mint a városban, csönd van, béke, még a levegő is mozog kicsit, lehet meztelenül ugrálni a vízbe, stb. Max a vásárlás miatt kell többet gyalogolni, no de az időbe belefér.

Egy apróság, találkoztam saját magam görög megfelelőjével: nyugdíjas fickó, megvett egy igen méretes, de szintén 40 évnél idősebb hajót, és nagyon boldog vele. Az egyik képen ő feszít nagy büszkén. Segítettem neki egy vitorlát felszerelni, majd lelkesen beindította a motort, ami olyan kék füstöt okádott, mintha 10 Trabantot túráztattak volna. Ezt a kikötő úri közönsége nehezményezte, mire leállította és eltűnt, de fél óra múlva visszajött, bepattant a hajóba és elpöfögött az éjszakába, mondván, szeret a vízen aludni.

Ezenkívül tegnap megjelentek holland barátaim ( Kers és Anita, volt már szó róluk sokszor), itt horgonyoznak mellettem, ma estére meghívtak tavernázni, akkor fogok az internettel is megküzdeni, vagyis normálisan kitenni ezt a bejegyzést meg pár képet is.

De előre szólok, aztán újra sokáig semmi, pénteken érkeznek Valachi doktor és Hidasi Zsolt barátomék feleségestől, egy hétig lesznek velem, aminek nagyon örülök.

PS csütörtök reggel: este olyan szél fújt, hogy nem tudtunk kievezni, vacsora és internetezés elmaradt.