Vonitsa, aug.19, szombat
Nehezen születik ez a bejegyzés, pedig nagyon be akarok számolni a máltai kalandról. Egyrészt a hőségtől szédelegve semmihez nincs erőm, másrészt tegnapra elfogyott a mobil internetem, eddig soha nem fordult elő, de az elmúlt hetekben sokat használtam a megosztást. Na de gyerünk tovább!
Múlt csütörtökön, 10-én végre tényleg elindultunk délelőtt, kb dél -1 óra körül kitöfögtünk Prevezánál a nyílt tengerre, vitorlákat húztunk és kellemes szélben, egyenesen Dél-Nyugatnak véve az irányt, megcéloztuk Máltát. Aztán a délután és este folyamán a kellemes szél rendesen erősödött, tartósan 20 mérföld/óra fölé. Sorba reffeltük a vitorlákat, de így is folyamatosan 7 csómó körüli sebességgel száguldottunk. Ez rendben is volt, csak a széllel a hullámok is növekedtek, ráadásul oldalról, a hajó hatalmasakat imbolygott, egy helyben maradni is erőfeszítésbe került. Opal kicsit rosszul is lett. Az éjszakát Paullal kettesben, pár perceket szunyókálva „őrkódtűk” át, szerencsére sok tenni való nem volt, a kormányzást meg elvégezte az automata kormány, jobban, mint ha kézzel kínlódtunk volna.
Pénteken folytatódott a rohanás, szerencsére a hullámok magassága kicsit mérséklődött, meg a szél is kevésbé oldalról jött. Paul horgász zsinórja folyamatosan ki volt vetve, ezen a délutánon meg is lett az eredménye egy igen méretes tonhal formájában. Szombat reggel Paul fel is dolgozta, a nagyja ment a mélyhűtőbe, egy részéből pedig pazar vacsora készült a grillen.
Még egy furcsa kalandunk volt szombaton. Találkoztunk egy csomó, a vízen úszó, erősen bebugyolált, átkötözött, számozott csomaggal. Egyből ment a fantáziálás, hogy drogcsempészek küldeménye-e vajon, de Opalnak volt olyan ötlete is, hogy talán valamilyen katonai akció/gyakorlat része. Tény, hogy korábban láttunk 2 hadihajót és 2 helikoptert viszonylat közel manőverezni. Nekem az volt a véleményem, hogy akár a maffia, akár a NATO/olasz hatóság, egyikkel sem szeretnék kapcsolatba kerülni, így aztán elhagytuk a titokzatos csomagokat ( összesen vagy 8-10 db-al találkoztunk, de a számozásuk alapján sokkal több lehetett).
Aznap délután még egy jó kis delfin-showban is volt részünk, de se fotó, se videó nem készült sajnos.
Estére aztán a szél teljesen leállt, így az utolsó éjszakát átmotoroztuk, és vasárnap reggel 8-körül befutottunk Valetta kikötőjébe, pontosabban a város legszélén lévő kis öböl sarkában lehorgonyoztunk, mert a 80 Eur/nap marinát nem kívántuk igénybe venni. Nagy menet volt, kereken 400 tengeri mérföld 70 óra alatt, én minden percét élveztem, még a kemény éjszakát is.
Na most el kellene mesélni a valettai városnézést is, röviden annyit, hogy vasárnap délután ( azért jó fáradt volt mindenki a hosszú menet után) csak a Victoriosa nevű városrész/félszigetig jutottunk el, ahol én a tengerészeti múzeumot szerettem volna megnézni, ami „természetesen” ideiglenesen zárva. Hétfőn reggel aztán jó korán nekivágtunk nyilván gyalog, és bár Málta kicsi, mire a sok öblöt, kikötőt megkerültük, 3 órába tellett bejutni a tényleges Valettába. Jó sokat sétáltunk, aztán elváltunk, ők elindultak a Liedl-t megkeresni, hogy bevásároljanak, én a Szent Elmo erődben megnéztem legalább a National War múzeumot. Sajnos ismét a képek hiánya következik, az én telefonom le is volt merülve, Opal csinált rengeteg fotót, de főleg saját magukról. Összességében nekem nagyon tetszett minden, nagyon beleszerettem, nekem való hely: mediterrán, hajós, tele történelmi emlékkel, építészetileg látványos, a lakosság kedves, egyedül a nyelvük furcsa ( arab, olasz, bármi keveréke), de persze mindenki beszél angolul.
Sokáig nem akartam a gyerekek nyakán maradni – bár hihetetlenül kedvesek voltak, Papa így, Papa úgy, még a pénzemet sem engedték költeni, egyszer ültünk be egy csapolt sörre, amúgy a hajón ettünk – szóval kedden már „haza” akartam jönni. Eredetileg azt terveztem, hogy Olaszországon keresztül, szépen a tengeren, komppal jövök vissza. De sehogy sem sikerült a menetrendeket összeegyeztetni, Máltáról csak Szicíliára lehetett volna átjutni, onnan, vagyis Cataniából viszont nincs komp Görögországba, tehát fel kellett volna buszozni/vonatozni minimum Bariig, onnan van komp Igumenitsába, onnan busz Prevezába. Egy nap alatt össze se jött volna. A végén vettem egy méreg drága repülőjegyet Athénba, és onnan buszozva estére Vonitsában voltam. De nem bántam meg, nagyon jó élmény volt az egész, és amúgy Máltán én még nem jártam, turistaként sem. Ez így tökéletes kombináció volt.
