Sziasztok! Én Rozi vagyok, tizenhat éves, és öt napot töltöttem a családommal, és Janekkal a Star Catcher nevű vitorlásán. 

A szüleimmel már régóta terveztük, hogy menjünk vitorlázni a nyáron. De ez a terv akkor vált igazán konkréttá, amikor a nagymamám, Hegedűs Katalin mesélt a Tengeri Medve, alias Janek vitorlásán töltött idejéről. Én azonnal lelkes lettem. Még nem aludtam hajón ezelőtt, habár vitorlázni már voltam, de a Balatonon, tengeren mégiscsak más és izgalmasabb.

Szóval eldöntöttük, hogy idén nyáron is Görögországba megyünk, és a tizenkét napból öt napot vitorláson töltünk. Nagyon izgatott voltam, igazából egyedül attól féltem, hogy ha nagyon hánykolódik a hajó éjjel, akkor hányingerem lesz, de ez egyszer sem fordult elő.

Az első éjjel a reptérhez közeli Prevezai kikötőben aludtunk a hajón. Nagyon meleg volt, de az ágyak kényelmesek voltak. Habár én nem értek a vitorlásokhoz, meg úgy amblokk a vitorlázáshoz, de szerintem egész nagy, és szép volt a hajó, nekem nagyon tetszett.

Hétfőn reggel korán indultunk, és hosszú út állt előttünk. A cél Meganisi volt. Az út során párszor megálltunk fürdeni. Annyira csodálatos volt, ahogy a hajóról beleugrottam a vízbe, és a nap sugarai levilágítottak a vízbe, mely több mint ötven méter mély volt. Nekem amúgy nagyon tetszett a hajón, hogy volt mélységmérő, Majával, a nagyobbik húgommal mindig szörnyülködtünk, hogy mennyire mély a víz. Később kiderült, hogy a mélységmérő mennyire fontos, hiszen ha egy kikötőben vagyunk, és nem elég mély a víz, az nagy károkat tud okozni a hajóban.

Éppen a nyílt tengeren mentünk, alig volt hajó vagy sziget a láthatáron, amikor is hatalmas csattanást hallottunk. És igen. Két vitorlás egymásnak ment a nyílt tengeren. Ha körbenéztünk, konkrétan három hajó volt a közelben. Mi, meg akik összeütköztek. Nos, hogy ez hogy sikerült nekik, azt nem tudjuk, de valószínűleg nagyon nem figyeltek. Janek nagyon menő távcsövén keresztül néztem az eseményeket.

Hat körül kötöttünk ki Meganisin egy öbölben, ahol gyönyörű volt a víz. Eleniék tavernájában vacsoráztunk igazi görög ételeket, és a bocival ( kis csónak) mentünk ki a partig.

Iszonyú jót aludtunk, reggel a kabócák hangjára keltem kilenc körül.

Következő úticélunk Kastos volt. Egy nagyon cuki öbölnél kötöttünk ki némi nehézségek után. Ezen a szigeten nyolcvan ember él, de épp emiatt nagyon nyugis, és gyönyörű volt.

Szerdán elmentünk ahhoz az öbölhöz, amit én a legjobban vártam. Janek azt mondta, hogy ezen a kis szigeten malacok laknak. És valóban. Lehorgonyoztunk, és kiúsztunk a partra. A víz csodaszép volt, és teljesen átlátszó, a part kavicsos volt, és egy malac család turkált a kavicsok között. Annyira édesek voltak. Mondjuk nem simogattam volna meg. Ezen a szigeten volt még egy kis kápolna, és egy kis harang, amit megkongattunk. 

Fél öt körül érkeztünk meg Vathiba (Ithaka szigetén, ahol az Odüsszeusz játszódott, én pont idén tanultam, és nagyon tetszett a történet) ez egy nagyobb város, és csodás a fekvése. Kábé az utolsó helyet foglaltuk el a kikötőben. Elgyalogoltunk egy strandig, ¾ óra volt az út, de megérte, mert gyönyörű volt. Este Janek mutatott egy nagyon jó tavernát, és ott vacsiztunk.

Csütörtök reggel Mamáék elmentek bevásárolni, és reggelire “pugácsa” nevű péksütit ettünk, nagyon finom, vaníliás pudinggal töltött édesség. Aztán útra keltünk. Az út során nagyon feltámadt a szél, és akkor nagyon gyorsan mentünk. Amúgy megfigyeléseim alapján háromféle módon lehet haladni a vitorlással. Jó, nyilván lehet többféleképpen is, de én ezeket tapasztaltam. Az első, amikor nincs akkora nagy szél, és így “csordogálunk” motor és vitorla nélkül, vagy vitorlával. De ez elég lassú, viszont nagyon nyugis. A második, amikor motorral megyünk, ez elég hangos, mondjuk már megszoktam egy idő után. Viszont ennek az az előnye, hogy gyorsabban haladunk. És a harmadik, amikor erősen fúj a szél, és vitorlát bontunk, vagyis én nem bontottam vitorlát, csak Janek, meg Papa, de ilyenkor bedőlt a hajó, és iszonyú gyorsan haladtunk. Én volt, hogy kormányoztam, ami nem volt annyira bonyolult a nyílt tengeren, illetve a babákat raktam ki és be. 

 Kikötöttünk Frikes városánál, ez még mindig Ithaka szigetén volt. Nekem személy szerint ez a hely volt az egyik kedvencem. Mondjuk nagyon hülyén álltak be a hajók, sok helyet elfoglalva. De a  víz gyönyörű volt, és lehetett ugrálni egy kis mólóról. 

Péntek volt az utolsó nap. Reggel elindultunk, és egy órára értünk a lefkadai öbölbe, ahol a szállásunk volt. És ezzel véget ért a vitorlázás.

Én nagyon élveztem az öt napos vitorlázást. Rengeteg sok szép helyre mentünk, és csodálatos kis öblöket, meg kikötőket láttunk. Nekem az tetszett a legjobban, hogy minden nap más helyen aludtunk, minden nap új kis varázslatos öblökbe mentünk.

Nagyon szépen köszönöm Janeknak, hogy ilyen szép helyekre vittél minket, és hogy nap mint nap új kalandokban lehetett részünk.