Meganissi, Abelike bay, július 6. kedd

 Nem nagyon időarányosak a bejegyzéseim, de kihasználom, hogy az olasz-spanyol meccset várva, tavernában ülve, wifi-re és 220 V-ra csatlakozva tudok gépezni, híreket olvasgatni, írogatni.

Mint a fentiekből kiderül, továbbra is itt rostokolok, nem éppen önszántamból.

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy Zs. Gabeszék elindultak haza felé, de sajnos nem én szállítottam őket a reptérre, mert a szokásos műszaki zűrök egyike ( konkrétan indító motor ) újra jelentkezett, pedig eddig olyan simán ment minden az idén.

Na de sorjában: múlt hétfőn, a bázison történt rövid megálló után elindultunk Dél felé, abban megegyezve, hogy nem hajszoljuk a mérföldeket, motorozni utálunk, a szél kevés, és egyébként is ők nyaralni jöttek. Rögtön este meg is álltunk a lefkadai hídnál egyet aludni, és kedden csorogtunk le ide.

Ez így rendben is lett volna, de Gabesz az eltelt pár óra alatt ( vagy talán főleg a bázison töltött rövid idő alatt) olyan mértékben leégett és valószínűleg napszúrást is kapott, hogy három napig semmire nem volt képes, csak feküdt az árnyékban vagy lebegett a vízben, hogy hűsítse a bőrét, amit Lívia szorgalmasan kenegetett az összes elérhető kenceficével. Végül csak csütörtökön indultunk tovább, gyenge szellőben vitorlázva eljutottunk „egészen” Kalamos-ig, ( légvonalban kb 6 mérföld) ahol a szintén kedvenc, többször meglátogatott taverna előtt lehorgonyozva úszkáltunk majd vacsoráztunk egy jót.

Na de így a hét bő fele eltelt, tehát ajánlatos volt visszafelé elindulni, tehát pénteken újra „hatalmasat” vitorlázva, megérkeztünk nem máshova, mint ebbe a lassan állandó lakóhelyemmé váló öbölbe. Az este ismét tavernában üldögéléssel és foci EB nézéssel telt.

Szombat reggel indultunk volna vissza Vonitsába, amikor a motor nem indult, pontosabban az indító meg sem nyekkent. Rutinosan átvizsgáltunk mindent ( csatlakozásokat, kapcsolókat, de semmi eredmény). Maradt az indítómotor, rögtön ki is kaptam, de hát jött a hétvége, csak tegnap ( hétfőn) tudtam átvinni Nidribe a kedvenc villanyszerelőmhöz. Nagyon sajnáltam és szégyelltem, hogy ismét elszúródott a vendégeim szabadsága, de ők nem vették a lelkükre, tovább úszkáltak vidáman, este búcsú taverna, és vasárnap délután elindultak komppal Nidribe, onnan busszal/taxival Lefkadán keresztül a reptérre. Végül is ez is egy kaland.

Én meg itt üldögélek, időm van, de kicsit kezdek izgulni, mert a villanyszerelő tegnap csak annyit mondott, hogy „big problem”, ma meg nem is jelentkezett.

Halálhajó

Kicsit más téma. Itt az öböl sarkában már évek óta parkolt egy kisebb hajó, embert sosem láttam rajta. Most viszont a partra sodródva, fél oldalra dőlve találtuk, nyilván egy nagyobb téli vihar következtében. Belemásztam, csináltam pár képet, és azon tűnődtem, hogy ez hanyagság, esetleg a tulajdonos már nem is él, vagy az eladhatatlan vagyontárgytól való megszabadulás egyik módja? Ne adja Isten, hogy Starcatchernek is ez legyen a sorsa.