Mitika, június 16, péntek

Ennek a bejegyzésnek tegnap kellett volna megíródnia, Palerosban. Ha megíródott volna, úgy kezdődött volna, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, ha az időjárás közbeszól. Egész nap ömlött az eső, az ég körbe-körbe totál szürke volt, és a hőmérséklet sem ment az egekbe, ruházatom, az eddigi egy szál gatya helyett zokni, cipő, farmer, póló, pulóver kombinációra cserélődött. A hajó mellett lebegő bociból 2x mertem ki közel 20 cm vizet.

Na az ilyen időjárás a legalkalmasabb arra, hogy az ember foglalkozzon a bloggal. A mellékelt képeket össze is állítottam, de aztán az írás valahogy elmaradt, mert ugye sziga-sziga, aztán egyszer csak este lett. De hogy ember mennyire ellazul a feladatok és idő szempontjából, nagyon jól illusztrálja az alábbi kis történet.

Ékszíj – Odüsszea

Ki kellett cserélnem egy ékszíjat a motoron ( hogy miért nem történt meg a bázison, még indulás előtt, azt most hagyjuk). Minden esetre amikor 2 hete szombaton megérkeztem Palerosba, találkoztam Keers és Anita holland ismerőseimmel, és Keers rögtön javasolta is, hogy hol tudjuk az ékszíjat beszerezni. Jó fél óra sétányira, a falu szélén, benzinkút és műszaki kereskedés kombinációja, ideális a cél szempontjából. Igen ám, de a méret, ami nekem kell, nem volt. Nem baj, megrendeljük, mondta a kutas koma, kicsit ingadoztam, lehet, hogy praktikusabb lenne talán visszabuszozni Vonitsába, de persze győzött a lustaság. Ok, rendeljük meg, kedd délutánra itt lesz. Nem, hétfő nem lehet ( jó, közben vasárnap is lesz, egye fene). Kedden elsétáltam, természetesen nem ugyan az az ember volt ott, hosszas magyarázkodás és telefonálás után kiderítette, hogy elfelejtette a nagyker feladni. De holnap aztán Isten bizony itt lesz, még a telefonszámomat is felírta az asztalon heverő egyik cetlire. Utóbbi nekem azért kicsit gyanús volt, mert sok cetli volt ott egymás hegyén-hátán. Szóval szerdán immár harmadszor inkább újra elsétáltam délután, de még nem érkezett meg, mert hát a futárnak sok címe van és késik. Viszont most egy kooperatívabb figura volt ott, felajánlotta, hogy kocsival visszavisz a kikötőbe, majd valamikor este ugyanő, ugyancsak kocsival, kézbesítette nekem az ékszíjat. Fizettem, nem is volt drága, kezet rázva és mosolyogva váltunk el, mindenki elégedett volt. Az a vicc, hogy én is, annak ellenére, hogy ez az egyszerű akció 4 napot vett igénybe. Így folydogálnak itt a dolgok.

Mitika

Ez a falu, Palerostól néhány mérföldre Délre, szintén a szárazföldön van, egy nagy öböl mélyén, szemben egész közel Kalamos sziget északi sarka, szóval tájilag igazán kellemes. A sok év alatt mégsem álltam meg soha, mert kedvenc pilot-könyvem nagyon fenyegetett, hogy itt aztán horgonyon éjszakázni, amikor befúj az erős nyugati szél és benyomja a nagy hullámokat, enyhén szólva nem kellemes. Na amikor pár napja erre kavarogtam, semmi szél nem volt, és nem is volt várható. Így aztán lehorgonyoztam a strand előtt( a kikötő számomra szóba sem jöhet, mert nincs elég tér Starcatcherrel manőverezni, meg amúgy hely sincs, mert dugig van halászcsónakokkal és kis motorosokkal). Na nyilván első dolgom volt kibocizni, és meg vizsgálni a helyett. És nagyon ellentmondásosnak találtam, mert egyik oldalon szeretem a tradicionális, nem puccos turistás helyeket, a másik oldalon viszont az egésznek volt egy lepukkadt, szinte elhagyatott hangulata, ami részben a mellékelt fotókon is látszik. De valami vonzereje csak van ( és lehet, még nem indult be a szezon teljesen) mert legnagyobb meglepetésemre a lakosságszámra vetített tavernák és kávézók száma szerintem bőven meghaladja akár Korfuét is. Szóval valamit csak tud a hely, és végül én is úgy döntöttem, hogy nagyon is tetszik.