Vonitsa, június 18. péntek

Mivel megfogadtam, hogy rendszeresen jelentkezem, íme a második hét nem túl izgalmas eseményei. Hétfőn délután némi késéssel vízre kerültem, de kellemes széllel már így is öt óra körül megérkeztem Vonitsába, ahol szerencsére hely is volt, és a viszonylag nagy szél ellenére simán kikötöttem a kis mólón ( azért a szezon első kikötése még ennyi év után is okoz egy kis szorongást).

A keddet lustálkodással és Krúdy olvasásával töltöttem. Ez természetesen nagyon kellemes, de mivel rengeteg időm van, kitaláltam, hogy átfestem a fedélzetet, kabintetőt, szerdán neki is áltam, de a maradék festék, amit még az előző tulajtól örököltem, elfogyott. Sebaj, legalább lesz ürügy visszamenni Prevezába, mert ilyen hajófestéket itt nem kapni.

Azért kaland nélkül nem múlt el ez a pár nap sem. Már amikor megérkeztem, a móló oldalában lévő egyik vízcsap erősen folyt, és sem elzárni – de teljesen kinyitni sem - lehetett. A zaj mellett engem a semmibe elfolyatott vízveszteség is zavart. Mindenki megvizsgálta, aztán tovább sétált, miközben már ki tudja mióta folyhatott. Én már kedden elmentem a városházára, és "jeleztem a problémát", hogy szépen hivatalosan fejezzem ki magam. Egy hölgy megígérte, hogy másnap – azaz szerdán – megcsinálják. Na a görög holnapot ismerjük, szerdán természetesen nem történt semmi. Ráadásul este érkezett egy 8 hajóból álló holland charter brigád, ők is erősen furcsálták a dolgot.

Tegnap reggel elkaptam a takarító/utcaseprő asszonyságot, végül is ő is az önkormányzathoz tartozik és meglepő modon tökéletesen beszél angolul. Lelkesen elkezdett telefonálni, de csak annyit sikerült kiderítenie, hogy az illetékes szbadnapos. Na erre gondoltam egyet, imádott görögjeimmel semmire nem lehet menni, felelőse semminek nincs, elmentem a vasboltba, 5,5 EUR-ért megvettel a hozzávalókat és kb 10 perc alatt megcsináltam, a csapot kicseréltem, az elágazást, ahol ráadásul a villanyoszlop elektromos dobozába folyt a víz, ledugóztam.

Na ezért írtam a címbe, hogy díszpolgári titulusra tartok igényt, és ha újra eszükbe jut a kikötésért pénzt szedni ( ami tavaly rövid ideig tartott,aztán elfelejtődött) az orruk alá nyomom a fotókat, hogy előbb tán működő szolgáltatásokra lenne szükség. Mert természetesen az akkor beígért fejlesztésekből sem lett semmi. De hát ezért szép itt az élet, megállt az idő, éljen a levantei lazaság! Egy dolog működik továbbra is, amit tudom, minden évben elismétlek, és ezen sem a Covid sem más nem változtat: a kávézók és tavernák tele vannak.