Mivel itt egyelőre a hajó karbantartása zajlik, ígéretemhez hűen visszatérek az első két hét kalandjaira. Április 1-jén indultunk Budapestről, Ákos barátom lakóautójával és V. Laci volt balatoni versenyzőtársammal.

A lakóautó nem száguld, nem is siettünk, és a Prevezáig közel 1300 km elég kemény: hegyeken át, közben 3 határ, ami nem Schengen, sorok, pecsételés, csomagtartó kinyitás, ezért egyet aludtunk Macedóniában.

Szóval másnap délután érkeztünk Vonitsába (ahol a hajó télen lakott), egy-két ismerkedés a hajóval, pakolászás, szerelgetés, utóbbiban főleg Laci volt nagyon aktív és alapos. Végül 5-én elszántuk magunkat, és nekivágtunk az első 10 mérföldnek, gyakorlatilag a mostani kikötőbe, ahol kidaruzás, alja lemosás után derültek ki azok a bajok, amik miatt még most is itt dekkolok.

Nagyon be voltam sózva, és V. Lacinak április 15-re volt repülőjegye Bari-ból Budapestre, az eredeti terv is az volt, hogy az első túra oda vezet (kb. 220-230 mérföld, 4-5 nap alatt megtehető), aztán majd Ákossal kettesben kényelmesen visszacsorgunk, és ő átszáll a lakóautóba.

Tehát lelkesen nekivágtunk, szél hiányában motorral, ami kb. 4 óra után össze-vissza köhögött, majd leállt. No, de sebaj, akkor vitorlázzunk, még ha a szél gyengécske is, első állomásnak a Parga nevű, nagyon hangulatos városkát tűztük ki. Egész nap zivataros volt az időjárás, mire Parga előtt jártunk közben be is sötétedett, és a szél is megerősödött. Fel alá cirkálgattunk Parga előtt, de nem vállaltam a kikötést motor nélkül, éjszaka, a továbbra is erős szélben. Ezért átmenekültünk Paxi szigetére, ahol ismertem egy kellemes és védett öblöt, kis faluval, Lakkával. Odajutni még pár órát igényelt, a motor-gondok ellenére én nagyon élveztem a száguldást az éjszakában vitorlával.

Megérkezve kb. éjjel 2-kor lehorgonyoztunk, és másnap reggel egy dán katamarános kolléga meg a dingink segítségével a parthoz vonszoltuk a hajót. A hely bűbájos, az emberek kedvesek, csak éppen már a görög Húsvét előtti Nagypéntek volt. Motorszerelőt találni totál reménytelen ilyenkor. Így a görög Húsvétot ott töltöttük, ha nem nyomasztott volna a Bariba érkezés dátuma, nagyon kellemes lett volna.

Péntek este 10 óra felé például nagy zenélésre lettünk figyelmesek, amikor megjelent a kikötőben a körmenet. Az egész falu, ünneplőbe öltözve, keresztekkel, gyertyákkal, pópával, fúvós zenekarral. Meg is álltak a parton, és lehet, hogy csak fantáziálok - figyelembe véve csekélyke görög tudásomat -, de mintha a pópa áldást kért volna a halászhajókra, gondolom ez ilyen helyen teljesen természetes. Sajnos annyira elámultunk, hogy a fényképezés elmaradt. Azért itt van néhány kép Lakkáról és Starcatherről.

Lakka bármilyen bájos, életünk végéig nem maradhattunk ott (én ugyan vállalnám), tehát kedden reggel említett dán kolléga kivontatott az öbölből, és kellemes kis széllel visszamentünk Pargába, mégis a szárazföldön van, több az esély a szerelőre. Sikerült simán kikötni motor nélkül. Szerelőt találtunk egy halász segítségével, ráadásul szerencsére egy angolul teljesen jól beszélő autószerelőt, akinek a kisujjában van az öreg dízelek minden trükkje. Azért jó néhány órába tellett neki is, mire életre keltette - az üzemanyag rendszer volt eldugulva.

Persze Pargában sem csak szenvedtünk, a részletekről a következő bejegyzésben.