Escapade - francia, jelentése: kaland.

Mai bejegyzésem címének kettős értelme van. Egyrészt így hívják azt a gyönyörű szkúnert, amiről már korábban is írtam, és pár napja újra megjelent, sőt, mellettem parkol. Természetesen újabb fotókat készítettem róla, a mai bejegyzéshez ezek az illusztrációk. Sokat vizsgálgattam minden részletét, nagyon a helyén van rajta minden. Sajnos a gazdája nem éppen barátságos, sőt, kifejezetten ellenszenves, össze is tűzött egy olasz társasággal, akik mellé akartak állni, de nem engedte őket. Pedig az ilyesmi nem szokás ebben a világban. Ebből következik, hogy belülről nem fogom látni, hiába barátnkozom velük. 

De a kaland szót választottam azért is, mert arra gondoltam, három hónap után - április 5-én indultunk el Ákossal és V. Lacival Vonitsából Bariba - megvonom az én kalandom mérlegét is, kicsit lelkizek magammal.

Persze a mérlegnek szokás szerint van negatív és pozitív oldala is, sőt sokszor keveredik a kettő.

Az első két hét már nem a tervek szerint sikerült, V. Lacit nem sikerült Starcatcher-rel Bariba juttatni, de a problémák ellenére összességében mégis jól éreztük magunkat.

A parton töltött egy hónap sem volt annyira szörnyű, persze idegeskedtem meg türelmetlenkedtem, amíg elkészült a hajó alja.

Aztán az olaszországi átkelés, a turistáskodás a gyerekkel, kifejezetten szép volt és jó kaland.

Sajnos az ezerszer emlegetett vízpumpa probléma miatt a krétai utat le kellett mondanom, amit nagyon sajnálok két okból is. Egyrészt olyan helyeken hajóztam volna, ahol korábban még nem, másrészt nagyon vártam a találkozást M.A. barátommal és családjával.

Abban reménykedem, hogy a vízpumpa lassan csak megérkezik, és utána minden újra szép lesz, és további bő három hónap áll még előttem.

Tehát összességében nem bánom, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Igaz, itt Vonitsában parkolva az estéim kicsit szomorkásak. Válság ide, válság oda, a parti kávézókban, tavernákban éjszaka - hétköznap is - 1-ig, 2-ig zajlik az élet, szól a zene, hemzseg a tömeg. Ebben én nem tudok részt venni, sem a pénztárcám nem engedi meg, és furcsa is lenne egyedül. Ehhez kapcsolódik, a női társaság hiánya, de ennek tudatában indultam el egyedül három hónapja.

Szóval továbbra is hajrá ESCAPADE!