Ahogy írtam, 5-én, pénteken megérkezett kisebbik fiam és a barátnője. A következő néhány bejegyzés első vendégszerzőm, Marci fiam barátnőjének tollából származik. Tíz nap alatt bejártuk Kelet-Szicíliát és a Lipari-szigetek egy részét. Íme!
Szicília már egy ideje rajta volt a bakancslistámon, mert az olasz ízvilágot, az ókori romokat, a tengert imádom és a filmélményeim is növelték a bennem kialakult romantikus-rusztikus képet a szigetről. Mivel Marci papájának (a blog főhősének) tavasszal összejött a saját hajó, mindenképp vele szerettünk volna utazni. Ehhez hozzájött a ciklámen-lila légitársaság nagyon kedvező ajánlata, így nem gondolkoztunk sokat hova jöjjünk nyaralni. :)
Hetek teltek el az útiterv csiszolgatásával, információk keresgetésével, ábrándozással, mire eljött végre június 5-e, hogy azonnal - még frissen landolva - kiderüljön, hogy az időjárás és a technika nagyobb urak nálunk. Mivel nem ez az első vitorlás utunk, a rugalmasságunk már elég edzett volt ahhoz, hogy vidáman tervezzük újra melyik nap hová látogatunk el. Így kerekedett első nap egy spontán cataniai városnézés. A gyalogos közlekedés itt extrém sportnak számít, hasonlóan nehéz élelmiszerboltot, internet cafét találni. Sebaj, cserébe láttunk szép piazzákat, több tucat díszes kápolnát, kopott szépségű lakóházakat, mindegyik aljában kávézót, cukrászdát, trattoriát – tele emberekkel, szóval a nyüzsgő várost. Mi is felvettük a helyi ritmust és egy tengeri herkentyűs vacsorára beültünk, majd eltettük magunkat másnapra, hiszen korán akartunk délnek indulni Szirakúza felé.