Vonitsa, augusztus18, vasárnap
Lassan kezdem magam utolérni, mármint a beszámolók sorra vételében. Holnap befejeződik egy hetes vonitsai lustálkodásom, érkezik V. Laci a párjával, kettő hétre.
Ez még szintén hetekkel ezelőtti történet, Peti fiamék ( és Luca unokám) látogatása július utolsó hetében. Elképzelhető az örömöm, amikor felhívtak, hogy eljönnek, ráadásul először Vonitsában ( vagyis inkább mellette az országúton egy ócska szállodában) foglaltak szállást, aminek külön örültem, meg kényelmessé is tette volna a dolgot. De egyrészt drágállották, másrészt valóban elég messze van a falutól, a tengerparttól. Így átváltottak Nidrire. Nidri a Lefkada sziget keleti oldalán, kb a közepén, Meganissivel szemben, attól pár mérföldnyire helyezkedik el. Bár sokszor elhajóztam előtte, de a látvány és a pilotban írtak alapján sosem vonzott, nem is voltam ott. Szerintem puccos, zajos, nagyon turistás hely, nagyon népszerű is. Na de ha a gyerekek oda vezényeltek, irány Nidri! Hétfőn érkeztek az új, BP-Aktio Ryanair járattal, az öreg Volvoval átmentünk Nidribe, én visszabuszoztam Vonitsába, és következő nap áthajóztam hozzájuk. Alapvető véleményem nem változott, de végül is nem egy rossz hely. Petiék elmondása szerint az apartman, amit béreltek, 5 perc sétára a kikötőtől, olcsóbb volt, mint az előző, a vonitsai, és teljesen kifogástalan, jó állapotú, ízléses, valószínűleg vadonat új, vagy frissen felújított. A kikötő ugyan fizetős, de 5 éjszakára, vízzel, villannyal együtt 58 EUR-ba került, ez igazán baráti, pláne egy ilyen felkapott, „Siófok” szerű helyen. Végül is kellemes napokat töltöttünk együtt, strandoltunk, kétszer is elkirándultunk a Katarafkes-vízeséshez, részben, mert ott nem 40 fok volt, részben Luca tudta élvezni a kávézóhoz tartozó játszóteret. Utolsó nap ( vasárnap) hajókáztunk is egy pár órát, Meganissire és vissza. Aztán én aznap este visszavitorláztam Vonitsába, majd hétfőn a gyerekek értem jöttek ( részben, hogy a Volvo is visszakerüljön, részben egy búcsúra) és délután kiszállítottam őket a repülőtérre.
Rögtön tovább is akartam indulni Korfura, ahova csütörtökön volt esedékes következő vendégeim érkezése, de akkora szél volt ( és szokás szerint szembe, vagyis nyugat-északnyugati), hogy csak kedden vágtam neki. Elég kemény menet volt, nem is a szél, hanem a hatalmas hullámok miatt. Reffelt nagyvitorlával és génuával krajcogattam ( már amennyire Starcatcherrel ez lehetséges), már délután 4 körül kb Paxi és Parga között jártam, amikor a génua egy pillanat alatt kettőbe szakadt. Másfél órát küzdöttem, mire leoperáltam, a viharfockot felszereltem, és úgy hánykolódtam tovább, minimális sebességgel. Persze este szokás szerint elállt a szél, végül valamikor hajnalban érkeztem Platariasba. Ott aludtam egy óriásit, aztán csütörtök reggel átmotoroztam Korfura, ahol már rendben várhattam a repülőtéren érkező vendégeimet.
Mint fentebb írtam, holnaptól újra nem leszek egyedül ( aminek nagyon örülök), de valószínűleg hanyagolni fogom a blogolást, előre is elnézést kérek.
