Vonitsa, június 10.
Miután Gábor történeteinek vége, még tartozom egy beszámolóval. Mint tudjuk, én elég lezser vagyok papírok, okmányok, egyáltalán hatósági ügyek vonatkozásában. Azt tudom, hogy létezik egy DEKPA nevű dokumentum, ami elvileg a görög vizeken való tartózkodásra jogosít, ki-belépéskor le kell pecsételtetni a rendőrséggel, meg elvileg azon igazolják a kikötői díjak megfizetését. Na most én nem lépek se ki, se be ( na jó egyszer voltam Olaszországban), a kikötői díjakat pedig magáncégek vagy az önkormányzatok szedik. Szóval szerintem totál felesleges, és valószínűleg a „rendszerváltás” – EU csatlakozás előtti időkből maradt fenn. Minden esetre, tőlem az elmúlt 4 év alatt a kutya sem kérte, vagy ha igen, mondtam nekem olyan nincs, kicsit hümmögtek, aztán kész. A helyzetet idén még fokozta egy, a külföldi vitorlásokra vonatkozó új adó ( afféle luxusadó ), na ennek befizetését viszont keményen ellenőrzik.
A hosszú bevezetőből sejthető a story. Ithakán voltunk Gáborékkal ( bő két hete kb), amikor megjelent a coast gard, és sorban kérték a hajók papírjait. No DEKPA, semmi adó befizetve, na fáradjak be szépen az irodájukba. Amúgy a hajóknál mozgó két koma teljesen barátságos és kedves volt. Az irodában viszont egy pult mögött álló nagy darab, afféle ügyeletes alaposan kiosztott, mert a törvényeket be kell tartani ( jogos persze), és 1000 EUR büntetés a DEKPA hiánya miatt, meg 400 ( vagy fordítva) az adó be nem fizetése miatt, azon felül, hogy mindkettőt azonnal el kell intézni. Mondtam OK, intézzük, de én ezeket a büntetéseket nem akarom és nem is tudom befizetni, tőlem le is tartóztathatnak, börtönbe is dughatnak. Szegény öreg kelet-európai nyugger vagyok, ötödik éve itt töltöm a nyarakat, imádom az országot, itt költöm a pénzem, stb. Persze mindezt nagyon udvariasan és alázatosan előadva. Erre még keményebben leordított, nem azért vagyunk itt, hogy alkudozzunk, és én ne szórakozzak vele, várjak kint az utcán. Jó sokat vártam, közben a vásárlásból hazatérő Gábor és István is meglátogatott, majd az a kettő, akik a hajónál is voltak, behívtak és leültettek egy irodában. Újra előadtuk kölcsönösen ugyan azt, papírok még nem töltődtek ki, a két koma suttogva tárgyalt ( mintha érteném). Látszott, hogy puhulnak, és az a dilemmájuk, hogy egyrészt nekik be kell tartatni a szabálokat, viszont azt is éreztem, hogy nem akarnak nagyon rosszat nekem. És természetesen mi lett a megoldás? Újra kihívott a nagy darab az utcára, és javasolta, hogy másnap korán reggel tűnjek el, mielőtt jön a váltás, és amolyan vicces-kedve hozzátette, hogy ő 117 kg, és megtalál, ha nem így lesz. A végén még kezet is ráztunk, én persze mindent megígértem, megköszöntem, és reggel korán le is léptünk.
Ezt imigyen megúsztam, de látszott, hogy nem sumákolhatom el a dolgot a továbbiakban, főleg az adó miatt.
Így aztán, Gáborék távozása után gyorsan visszajöttem Vonitsába ( mellesleg szuper jót vitorlázva, egy rövid éjszakai horgonyzással), beültem Volvo-ba és átmentem Aktio-ba, a bázisra. Láttam ott egy hirdetést, ami bizonyos Sonja nevű hölgy ezekkel az ügyekkel kapcsolatos szolgálatait ajánlotta. A bázis kisbuszával átmentem Prevezába, hogy felkeressem Sonja irodáját, ami „természetesen” a Port Police melletti utcácskában van. Már a buszban feltűnt, hogy disztingvált német és skandináv háziasszonyok az okos telefonjukat nyomkodják, próbálnak a helyi adóhatóság vonatkozó oldalára belépni, hogy az adó ügyében regisztráljanak. Mindenkinek második szava vagy a DEKPA, vagy a az adó volt ( angol rövidítése TPP, és egységesen „tepaji-nak becézik, havi díja van, és a vízen tartózkodás idejére kell fizetni, télre nem, viszont előre. A végén én a június-szeptember időszakot fizettem be, mellesleg a Starcatcher méretű hajóra nem vészes összeg). Ekkor már mulattam a dolgon, láttam, nem csak az én problémám ez. Aztán Sonjánál már pörögtek a dolgok, pedig jó sokan voltunk, a kisasszony huncutul kacarászva beszélt egyszerre három nyelven és főleg kacarászva seperte be az EUR-okat. Imigyen másnapra, megszabadulva összesen 250 EUR-tól ( új DEKPA, adó és Sonja munkadíja) gazdagabb lettem egy vastag dossziéval, egy része, de csak egy része, szerepel a mellékelt fotókon.
Egyébként semmi újság, végre nyár van ( kicsit nagyon is, hasonlóan mint otthon), ápolgatom a hajót, boci fenekét újra javítottam, sokkal alaposabban, mert az áprilisi gyantázásunk egyszerűen levált.
Megismerkedtem egy osztrák házaspárral ( Günther és Éva), jókat beszélgettünk, tzipuróztunk, Günthernek igazi Ferenc-Jóska bajusza van. Valahogy velük kölcsönösen sokkal jobban megtaláltuk a hangot, és sokkal kedvesebbek, mint az angolok stb. Hiába, a szomszédság, meg a Monarchia emléke! Vagy egyszerűen csak kedves, közvetlen emberek, mindketten nyugdíjas tanárok.
Sok hírem a következő napokban nem lesz, 20-án újra Korfu, érkezik Valachi család.
