Ilyenkor télen általában alszik a medve, de ahogy közeledik a tavasz, előkerülnek az emlékek és fokozódik a nosztalgia. Ráadásul tavaly augusztus-szeptemberben, a sok nyűg, idegeskedés, műszaki probléma miatt elég rapszodikusak voltak a bejegyzéseim. Plusz csak már télen vettem észre, hogy pont az egyik legszebb helyről írott bejegyzésem valahogy eltűnt, vagy rosszul posztoltam, vagy fene tudja. Konkrétan Monemvasiaáról, a Peloponézosz keleti oldalán fekvő sziklára épült városkáról van szó. Imigyen egy az egyben idemásolom tavaly augusztus 10-i bejegyzésemet.

Aztán majd még válogatok a szeptember-októberben, a hazaúton készült képekből, és néhány naponként, lehetőleg kevés szöveg kíséretében közreadom őket.

Kiparissi, augusztus 10. péntek

Fenti helynek semmi köze a korábbi Kiparissiához. Ez Monemvasiatól kb 20 mérföldre Északra található, még mindig a Peloponeszos dél-keleti oldalában. Sajnos már két napja itt imbolygok horgonyon, egy egyébként szép fekvésű öbölben, ami elvileg védett a durva időjárástól. Egyszerűen képtelen vagyok tovább indulni, csak fúj és fúj a meglehetősen erős, természetesen szembe szél, időnként hatalmas löketekkel. Éppenséggel bajom nincs, horgonyom tart, de azért elég nyűgös állapot. Ráadásul a falu, ahol minimális bevásárlási lehetőség van, az öböl túlsó végében fekszik, ma délelőtt volt szerencsém elkirándulni, oda-vissza 2 óra gyaloglás a tűző napon. Az már csak apró kellemetlenség, hogy se parti áramom, és a vizem is fogytán. Nem tudom, hogy lesznek a továbbiak, nagyon kellemetlen, de félek, az augusztus 20-i vendég csapatot le kell mondanom, nagyon kicsi esélyét látom, hogy felérjek Skioniba ( esetleg találunk valami kompromisszumot valahol útközben, de jelenleg ebben is bizonytalan vagyok). Minden esetre, ha már itt tengődök, egy pár kép erről a helyről.

 Na de vissza Monemvasiaba. Ez egy hatalmas szikla, nagyon hasonlít Gibraltárhoz, keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel, kb 2 kilométer hosszú, és nem találtam adatot, hogy milyen magas, de úgy szemre 2 Gellért-hegy. A tetején van egy citadella, bevallom, oda képtelen voltam felmászni, aztán egy csomó templom, egy felső és egy alsó város. A felső város csak rom, régészeti terület. Viszont az alsó város, maga a mese. Tudom, Olaszországban, Franciaországban is vannak hasonló épségben maradt lovagvárak, kis középkori városok. De ez számomra a csoda volt. Ugye a történelme a szokásos, Bizánc, török, Velence, stb., fontos kereskedelmi és hadi kikötő volt a maga idején. És a lényeg, ma is működik, fallal körülvett, intakt, a régi épületekkel, szűk utcácskákkal, hihetetlen megoldásokkal, a sziklába vájt házakkal, apró kertekkel. És amellett, hogy turisztikai attrakció ( szállodákkal, apartmanokkal, ahova talicskával meg kézben hordanak fel mindent, a vendégek bőröndjeitől kezdve a kajáig, innivalóig, és vissza dettó a szemétig stb.), állandó lakosai is vannak. Konkrétan megkérdeztem egy menyecskét, aki a kb 2 négyzetméteres udvaron mosott egy lavórban. Szóval nekem nagyon bejött, és nem vagyok egy fotó fenomén, de még ennyi képet egyszer sem csináltam, más kérdés, milyen minőségűek, minden esetre lelkesen megosztom őket.

Gal monemv