Ionion Marine,június 8. szombat

„S hogy negyedik nap jött, már készen is állt az egész mű;

s őt ötödön szigetéről már tovaküldte Kalüpszó,

megfürdette, s adott rá illatos öltönyt.

Két tömlőt helyezett a tutajba az isteni úrnő,

egy nagyot édesvízzel, a párját éjszínű borral,

s egy zsákot: tele volt az szívvidító falatokkal.

Langyos jó szelet is küldött útjára, szelídet.

Vásznait így vígan feszítette ki fényes Odüsszeusz.....”

( Odüsszeia, Ötödik ének, ford. Devecseri Gábor)

Úgy látszik, háromezer évvel ezelőtt egyszerűbben mentek a dolgok, mert én nem öt napja, de öt hete elindultam otthonról, és még nincs Starcather a vízen. Na de menjünk sorjában.

Szokás szerint, Budapestről első utam Szelidre vezetett, ahol meg kellett küzdenem a faházban a tél folyamán egerek által végzett pusztítással, meg kicsit a kertnek nevezett pusztaságot is rendbe hoztam. Mint az egyik képen látható, némi autó csere történt, Zsolnai Gabi felajánlotta, hogy jöjjek az általa pár éve megvásárolt, itt is sokat szerepelt öreg Volvo-val, ők szeptemberben majd ide repülnek, és együtt kocsikázunk haza. Na ez az én gyermeteg öreg lelkemnek már boldogság volt.

Sima és viszonylag gyors utazás után május 14-n délután megérkeztem a bázisra, és utána kezdődtek a problémák. Egyszer a horgonycsörlő hol működött, hol nem. Elhatároztam, hogy én magam megoldom a problémát, hosszú napokat elkínlódtam, kábeleket, csatlakozásokat cseréltem, a vezérlő relét kiszereltem, újat tettem bele, aztán azt vissza a boltba, mert nem ott volt a baj, stb. Utána egy este teljesen összeomlott a 12 Voltos áramrendszerem ( amúgy itt a parton rá vagyok csatlakozva a 220-ra). Na ekkor feladtam, kértem egy szakembert, persze az is napokba telt, mire ránézett a dolgokra és teljesen banális problémákat állapított meg: a horgony csörlő esetében egyetlen kapcsolót nem néztem meg, na az totál el volt rohadva, a többinél meg egy zárlatos akkumulátor ölte meg a rendszert, amit kiiktattunk, és máris minden működik.

Ez így leírva nem nagy történet, de hetek telek el vele, persze közben mást is csináltam, ápolgattam a hajót, takarítgattam, stb. Meg már olyan meleg van, főleg itt a bázison a fehér murvás sivatagban, hogy napi pár óránál többet az ember nem képes tevékenykedni. Mikor aztán végre készen volt minden, mentem az irodába ( konkrétan ma egy hete szombaton), hogy akkor vízre tevés. Ja, az már nem úgy megy, mint régen, ez a cég is kezd nagyvállalat lenni: először is írjak e-mailt, időpont pedig 11-re van legközelebb. Vagyis jövő kedd, addig csövezek itt a bakon, vita nincs.

Ami kicsit kellemesebbé tette ezt az időszakot, hogy megismerkedtem egy kedves magyar párral, Attila az USA-ból, Éva Tamásiból. Most vettek egy nagyon szép, jó állapotban lévő hajót. Mivel nekik még minden új ( persze kishajós tapasztalata van Attilának), sokat segítettem, kicsit tanitgattam, eljátszottam a tapasztalt és helyi viszonyokat ismerő öreget. Természeten a segítség kölcsönös volt, meg sörözgettünk, tavernáztunk is együtt, szóval azért nem volt olyan szörnyű ez a pár hét.

Ami nagy öröm számomra, hogy jövő vasárnap jönnek Marci fiamék, teljes létszámban, vagyis Dodó és Áron unokákkal együtt. Igaz, ők nem a hajón fognak lakni, hanem a hagyományok jegyében Vonitsa-ban béreltek szállást. Csak az a baj, hogy az eddig biztos pontnak számító Vonitsa-ban elkezdik egy marina építését, ennek jegyében lassan-lassan kizavarják a hajókat a kikötőből. Marad a horgonyzás, ami számomra nem gond, de a család nem tudom, hogy fogja tolerálni. No, majd meglátjuk. Ja, és utána, igaz csak pár napra, de úgy néz ki, hogy Gábor vejem és Lujzi is leugrik meglátogatni.

Egyelőre ennyit, nem ígérem, hogy intenzíven fogok blogolni, idén már nem is akartam foglalkozni vele, de M. András ( Mütyür) barátom felesége reklamálta, és egy ilyen kérésnek nem lehet ellenállni. Üdv mindenkinek, azért ha blogolás nem is nagyon lesz, némi fotók megosztására majd igyekszem sort keríteni.