Petries, október 7. vasárnap

Végre-végre, Gáborék érkezése után négy nappal, csütörtökön délután elhagytuk Skionit ( addigra oldódott meg az indítómotor ügy). Rögtön egy hosszú menetet nyomtunk ( 120 tengeri mérföld) kb 26 óra alatt. Egyre erősödő szélben hagytuk el a Szporádokat, az volt a terv, hogy Skyroson kötünk ki, részben pihenni, részben nosztalgiából ( Gáborral egy Skyros nevű hajót szállítottuk többször a korábbi években), de képtelenség volt a széllel és hullámokkal szemben bemotorozni az öbölbe, ahol Linaria kedves kis kikötője fekszik. Így tovább vágtattunk, egyre nagyobb hullámokon, igaz, hátszélben, egy szál orrvitorlával, néha 7 csomó feletti sebességgel. A fáradtság és a kemény körülmények ellenére tulajdonképpen élveztük, de azért megkönnyebbülés volt megérkezni Petriesbe péntek este felé. A tegnapi ( szombati ) napot pihenéssel, hajó ápolással töltöttük, amit este egy rántott csirke vacsorával koronáztunk meg. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a két fiatalemberrel egész más az élet, mint egyedül, nem vagyok idegbajos, mindent meg tudunk oldani vidáman.

A terv az volt, hogy ma korán reggel indulunk tovább, de még mindig őrjöng a szél, és ugye a Kafirev szoros még előttünk van, így eltoltuk az indulást holnapra, addigra mérséklődik a szél. Amúgy az időjárás már igen őszies, a vízen teljes beöltözés, de este a parton is elkél a dzseki vagy pulóver. Azért ma délelőtt még úsztunk kb 10 tempót a tengerben.

Állandó témám a fotózás elmaradása, illetve az én ügyetlenségem, de szerencsére a fíúk rengeteg képet csináltak, azokból mellékelek egy válogatást.