Nea Skioni, szeptember 27. csütörtök
Előző vasárnap, vagyis 16-án rendben megérkeztek Zsolnai Feriék és egy baráti házaspár, őket bérelt kocsival fuvaroztam a Thessaloniki reptérről Neas Marmarasba. Sajnos a hétfő és kedd még villanyszereléssel telt, amit vendégeim – legalábbis látszólag – békésen toleráltak. Végre szerdán elhagytuk Neas Marmarast, körbevitorláztuk a „Teknősbéka” szigetet és estére kikötöttünk Porto Kuofóban. A Szporádok felkereséséről lemondtunk, részben az időveszteség, részben a nyílt vízen fújó erős szél miatt, meg úgy láttam, hogy a hölgyek amúgy is nehezen bírják a körülményeket, szerintem Ferenc nem igazán készítette fel őket arra, hogy mi vár rájuk, milyen a „komfort”, stb. Azért csütörtökön tovább indultunk, azzal a tervvel, hogy „benézünk” az utolsó, Sinthonia és Akti közötti öbölbe. Ebből annyi sikerült, hogy az Athos hegyet messziről láttuk, de a hatalmas hullámok és a szembe fújó szél gyorsan elvette a társaság kedvét a tengeri vitorlázástól, így megfordultunk, és este sötétedés után érkeztünk végre Skioniba. Az utolsó két nap már csak strandolással telt, senki nem kívánt hajózni. Szegényeknek így sikerült a görögországi vitorlázás, de azért barátsággal váltunk el, és remélem az idő megszépíti az emlékeket és kalandként fognak visszatekinteni erre a hétre.
Skioniban ért némi, nem is kicsi csalódás, a kikötőben kikapcsolták az áramszolgáltatást, és ugye még ezt a hetet itt kell töltenem a „legénység” érkezéséig. Meg egyáltalán, a tavaly még imádott Skioni most más arcát mutatja. Ez nyilván összefügg a szezon végével, kihalt a falu, csak pár késői, főleg időskorú, környékbeli országokból ( román, bolgár) jött turista lődörög vagy horgászik a mólón.
Szóval megjött az ősz, és ez sajnos az időjáráson is érzékelhető. Éjszaka hűvös van, korán sötétedik, és ráadásul 30 csomó körüli vagy éppen feletti szél fúj két napja éjjel-nappal, az előrejelzés szerint még ma éjjel is. A szokásos elöl horgony, tattal a partnak kikötési módon változtattam is, és elfordítottam Starcatchert párhuzamosan a mólóval, biztos, ami biztos. Az összes puffert kitettem, jó sok kötéllel kikötöttem, így a hajó biztonságban van, de alvásról nem igen van szó, a folyamatos rángatódzás és a hangok, recsegés, dübörgés miatt. Az egész helyzet kicsit hajaz a tavaly szeptemberire, amikor Kiatoban szállodába menekültem aludni. Remélem erre azért nem kerül sor, és péntekre megváltozik a helyzet. Szóval nem unatkozom, bár lehet, az kellemesebb lenne.
