Kiparissia, július 28. szombat

Ha pontosan képes lennék folytatni a hajónaplót, akkor röviden:

1/ Ithaka-Zakinthos: sajnos Ithakán feleslegesen töltöttem extra 2 napot, csak annyira megrázott a csavartengely probléma, hogy egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, mintha csodára várnék, lebegtem horgonyon, jobb híján olvasgattam. Aztán kedden végre elindultam, szigorúan motorozás nélkül, persze szél szokás szerint csak délután érkezett, azzal estére eljutottam Kefalonia déli csücskére, Porosba, korábbi utakból ismert, általam kedvelt kis kikötő ( 20 mérföld). Szerdán a dolog ismétlődött, elindulás, több óra lötyögés majdnem egy helyben, majd megjött a kötelező nyugati szél, nem is kevés, egy szál félig betekert génuával 6 csomós sebességgel rohantam, hátra sem mertem nézni, akkora hullámok keletkeztek 1-2 óra alatt, ki sem láttam a hajó mögé. Viszont gyorsan eljutottam Zakinthoszra ( na újabb gyenge 20 mérföld), ahol jöttek a csalódások tömegei. Először is a hafenmajszter, pontosabban az üzemeltető cég alkalmazottja, elirányított a külső móló, gyakorlatilag a hullámtörő mellé, ahol se víz, se áram, viszont 30 Euróba fájt, igaz párhuzamosan kikötve, de a mólóhoz csapódva, a nagy kompok tőlem 50 méterre forgolódtak, szóval nem volt komfortos a dolog. Ráadásul a koma nem csak a hajópapírokat kérte, hanem biztosítást, útlevelet, személyit, és újra felmerült a DEPKA nem létének kérdése is, büntetés, stb. Közben kiderült, hogy a srác ukrán ( és tudjuk én bizonyos személyes okokból pozitívan elfogult vagyok az országgal kapcsolatban), mondtam is neki, tán nem kellene a rendőrt játszania, hiszen ő egy magáncég alkalmazottja. Erre kifejtette, hogy ez mennyire egy komoly cég, és milyen sok adót fizetnek a görög államnak. Na, örvendek, ettől az én helyzetem nem jobb. Szóval egyből ingerült lettem, meg az egész helyzet nem volt kellemes, a kikötő tele nagy motorjachtokkal, tömeg, zene-bona, drágaság, ez nem az a Zakinthos volt, amihez egyébként kellemes emlékeim fűződnek. Le is mondtam arról, hogy itt próbálkozzak a műszaki ügyek megoldásával.

2/ Zakinthosz-Kiparissia: csütörtök délelőtt így tovább is indultam újra szigorúan vitorlával, a cél Navarrino/Pilos volt, ami már a Peloponézosz ( hogy kell helyesen magyarul írni?) déli oldalán van. De az időjárás, a szél újra nem segített, az éjszakát is a vízen töltöttem, nagyobb részt csak lebegve/sodródva, döghullámokon hánykolódva, végül tegnap délután kikötöttem ebben a városkában, hulla fáradtan, de Navarrino még innen is 25 mérföld. Ma újra nekivágtam, de a helyzet szél ügyben nem változott, több órás kínlódás után visszajöttem. Nem is lenne ezzel baj, ha nem telnének a napok, egyre szorít az idő, Skioni még pokoli messze van, főleg motor nélkül. Holnap persze újra próbálkozom, talán eljutok Navarrinoba, ahol vagy lesz lehetőség a javításra, vagy mehetek tovább Kalamatába, amit nem is akartam útba ejteni, mert bár nagy város, de nem egy nagy szám, és kerülő is. ( „csak” kb 40 mérföld).

Egyébként ez a Kiparissia furcsa hely. Egy hatalmas, magányos, 1300 méteres hegy tövében fekszik, amúgy nagyon látványos. A kikötője tágas, pár vitorlást és halászcsónakot leszámítva szinte üres, pedig egy hatalmas hullámtörőt is építettek, pontosabban még folyamatban van, ami kellő védelmet nyújt a nyugati-északnyugati erős szelekkel szemben. Viszont ami szokatlan, itt nem a tengerparton zajlik az élet. Összesen egy taverna és egy kávézó található, a kávézóval szemben hatalmas poros placc, ahol a hullámtörőhöz való nagy betonklocnikat gyártják. Valószínűleg itt még nem olyan drága a föld/ingatlan, mint Északabbra, nagyon tágas, mondhatni üres az egész, pontosabban tele van szétszórt, ronda, még rondább vagy kevésbé ronda kockaházakkal, amik apartmanok, szállodák, működnek vagy épülnek, vagy eladók, kiadók. És nincs a szokásos nyüzsgés, az egyetlen főutca, ahol boltok, éttermek stb találhatók, az is a hegyre megy fel, kb mintha az Istenhegyi út egyenes lenne, és mondjuk a Déli-pályaudvartól a Szabadság hegyig tartana ( na jó, némi túlzással, de megszenvedtem rajta a pokoli melegben, hogy legalább pár alapvető cuccot, mint kenyér, zöldség, sör, cigi, be tudjak szerezni). Szóval ez nem kerül fel a kedvencek listájára.