Korfu/Garitsas öböl, július 6. péntek
Egy naptár és ujjaim segítségével kiszámoltam, hogy több, mint két hete jelentkeztem utoljára.
Most jöhetne a szokásos szabadkozás, hogy nem történt semmi, nem jártunk új helyeken, stb. Ebben van is igazság, de rájöttem, amikor vendégeim vannak, nem vagyok ráhangolódva az írásra, akkor inkább beszélgetünk, ha nem hajózunk mászkálunk, tavernázunk. A bloghoz magány és hangulat szükséges.
Na de mi az ami nem történt az elmúlt két hétben? Új helyeken valóban nem jártunk, mérföldek tömegét sem tettük meg ( A Korfu város, Kassiopi, Platarias háromszögben maradtunk). Ennek oka a kényelem mellett elsősorban az időjárás volt, egészen e hét elejéig nem tudott a nyár kibontakozni. Estenként még pulóver vagy dzseki is szükséges volt, és rengeteget esett az eső. Múlt hét kedden éppen visszatértünk Korfura, azzal a tervvel, hogy másnap kocsit bérelünk, és csinálunk egy „szárazföldi” kirándulást. Szokás szerint a Port Latrinában kötöttünk ki, sajnos a hullámzásnak kitett oldalon, a betonnal párhuzamosan.
Másnap meg is ejtettük a kirándulást, kanyarogtunk a hegyek között, kis falvakon át. Elmentünk Paliokastritsába, ami az egyik „kötelező” kirándulóhely a szigeten, a nyugati oldalon. A fekvése valóban gyönyörű, több apró sziklás öböl meredek partok között, de ennek megfelelően rettenetesen zsúfolt, turisták, szállodák, bércsónakok, autók, árusok, zene-bona. Szóval az én tetszésemet nem nyerte el. Hazafelé meglátogattuk a magyarok körében népszerű Siisy-kastélyt (Achilleon), ott is elég ellentmondásosak voltak a benyomásaink, nekem giccsesnek tűnt az egész, de a kertje-parkja hangulatos.
Visszaérve a városba, pontosabban a kikötőbe, ijesztő, döbbenetes, sokkoló látvány fogadott, pontosabban nem fogadott: Starcatcher nem volt ott, ahol hagytuk! Öreg ember létemre a sírás fojtogatott, remegtem az idegességtől, stb. Az történt, hogy délután megjött ( az amúgy előre tudott) viharos szél, és a szél, de főleg a parthoz verődő hullámok zúzták, rángatták a hajót, a dörzsléc egy darabja le is szakadt. Szerencsére jótét lelkek ( egy francia és két angol) vontatókötélre vették és áthúzták ide, a vár túlsó oldalára, az északnyugati széltől sokkal védettebb öbölbe. Tehát az első rémületen túl nagy tragédia nem történt, a dörzslécet Platariasban a helyi asztalos segítségével gyorsan és viszonylag olcsón sikerült pótolni, de nagyon mérges voltam magamra, csak magamat hibáztathattam, nem szabadott volna ott hagyni abban az időjárásban. Persze abban a helyzetben, hangulatban fotók nem készültek.
Végül hétfőn megérkezett a meleg, napsütés, ennek megfelelően minimális szél. Ismét nem erőltettük a vitorlázást, újra ellötyögtünk Kassiopi-ig, aztán a várostól Északra lévő számos öböl egyikében, Stefanosban horgonyoztunk egy éjszakát, meg egy másikban egy másikat és szerda este visszatértünk Port Latrinába, mert tegnap indult vissza a repülő vendégeimmel. Közben megtörtént immár harmadszori fogorvosi vizitem Görögországban, egy régi tömés kiesett, de tegnap estére már meg is oldódott.
További menetrend hasonló, átmegyek Platariasba a 220V, takarítás, víz tankolás miatt, és vasárnap oda érkeznek következő vendégeim autóval.
