Korfu, Port Latrina, június 15. péntek

Port Latrina a csatorna és fekália szagú városi kikötő találó beceneve, egy svéd komától hallottam. Pillanatnyilag ömlik az eső, legjobb alkalom a blog-írásra.

Mint látható, újra itt vagyok, újra műszaki probléma miatt: amikor hétfőn tovább akartam indulni a Kalami öbölből, beállt a horgonycsörlőm, az utolsó 20 méter láncot már kézzel kellett felcibálnom. Mint kiderült ( mert szétszedtem), nem elektromos, hanem mechanikai a hiba. Kicsit úgy kell elképzelni, mint egy autó sebességváltóját, tele van fogaskerekekkel meg tengelyekkel, és az egyik tengely lógott annyira, hogy befeszült, a villanymotor letiltott. Javítható, és már hétfőn este el is vitte egy koma, de állítólag még nem érkeztek meg az alkatrészek Athénból, szóval újra itt tengetem napjaimat.

Kicsit ez már tényleg unalmas lenne, de szerencsére van társaságom. Még az előző hetek alatt, valamelyik szintén hosszabb parkolás alkalmával ismerkedtem meg Paul-lal, akinek nagyon megtetszett a hajója. Hasonló korú, mint Starcatcher, szintén ketch vitorlázattal, egy számmal nagyobb, és sokkal tradicionálisabb a kialakítása, angol építésű. Ami nagyon tetszik, az emelt hátsó fedélzet, előtte a teljesen zárt kormányállás, onnan tovább már olyan mint bármelyik hajó. Belül is nagyon takaros, minden szép fa, ápolt, jó állapotú.

Szóval szóba elegyedtünk, mivel a hajó angol lobogót visel, azt hittem, ő is angol, csodálkoztam is, milyen közvetlen és barátságos, ami az angolokra nem nagyon jellemző. Kiderült, igazi európai polgár, beszélt német, olasz, angol felmenőkről, de tulajdonképpen Svájcban nőt fel és ott is él ( már amikor nem hajózik). Pl mesélt az angol nagypapájáról, aki nagyon nehezményezte annak idején a Csalagút megépítését, mondván, azon keresztül fogják a franciák megtámadni őket. Azt hittem, valami elvont értelmiségi, de állítása szerint ács (carpenter), de legalábbis az építőiparban dolgozott, nálam sokkal fiatalabb ( 50 körül), de jellemző, hogy a svájci jövedelmekből már össze tudta hozni ezt az életformát.

Tehát vele dumálgatunk, sörözünk, politizálunk, hajókról meg a kalandjainkról beszélünk, meghívjuk egymást vacsorára, persze nem tavernába, hanem a saját főztünkre.

Paul.hoz még tartozik egy Philip nevű, szintén svájci fiatalember, akinek a hajója a kereskedelmi kikötőn túl, egy mocskos kis boatyard-ban áll, egyelőre a parton, és felújítódik, de állítólag ősszel nekivág egyedül az Atlanti óceánnak, ill. távlatilag a Föld körülhajózásának. Na ő is egy figura, igazi monitorfej, nagyon műszaki és tudományos, de tapasztalata nincs, pokoli lassú, szerintem totál elméleti ember. Szívből kívánom neki, hogy sikerüljenek a tervei, de őt és a hajója készültségi fokát elnézve nem sokat esélyt adok annak az őszi indulásnak.

Remélem azért holnapra lesz horgonycsörlőm, és akkor újra ( harmadszor !!!) megindulok a sziget északi végére.