Kalami öböl, Korfu várostól Északra, június 10. vasárnap este
Na megint egy unalmas bejegyzés egy unalmas hétről. A változatosság kedvéért a végén kezdem.
Ma reggel elhagytam Korfu várost ( mert ismét odakerültem, lentebb kiderül, miért), hogy újra neki vágjak a sziget északi részének, onnan tovább Erikousa kicsi szigetének. Szokás szerint egész nap alig lengedezett a szél, és mire kb. délután öt körük eljutottam a sziget észak-keleti csücskén lévő világítótoronyig (kemény nyolc mérföld), „természetesen” megérkezett a szokásos, egyébként beígért igen élénk észak-nyugati szél, vagyis ismét csak cirkálni kellett volna. Egy darabig még élveztem is, végre egy kis rendes vitorlázás, forgolódtam lelkesen, de a sziget csúcsának megkerülésétől, és onnan még mondjuk Kassiopig igencsak messze voltam, ha távolságban nem is, de időben bőségesen. Ráadásul ott a csücsöknél ( Korfu takarásán túl) a szél is erősebb volt, a hullámok is nagyobbak, és valahogy rajtam kívül minden hajó az ellenkező irányba ment. Szóval ismét feladtam, a napi sportolás végül is megvolt, visszafordultam, és lehorgonyoztam ebben a csinos öbölben, ahova soha többet be nem teszem a lábam, meg Starcatcher horgonyát sem. Bolt ugye itt nincs, csak pár büfé, taverna a strandon, ahol is 7 EUR volt kettő üveg sör. Igaz, ma még nem költöttem egy fillért sem, de akkor is!
Szóval megint több nap Korfun. Az úgy volt, hogy a hétfői igen békés, csendes horgonyon ringatódzás után kedden reggel betöfögtem a kikötőbe Platariason, ahol a pénzt szedő fiúcska már sokkal barátságosabban üdvözölt, mint pár hete. Háziasszonyi alapossággal kitakarítottam a bárkát ( porszívózás, vizes ruhás letörlés, felmosás belül, fedélzet és boci sikálás kívül). Délutánra ott is bevadult a szél ( bent az öbölben tarajos hullámok), menekültek is befele a népek, és egy murugya svájci apja-fia páros keresztül is dobták a horgonyukat az én láncomon. Amikor nem barátságtalanul szóvá tettem ( végül is mindenkivel előfordul), egy mosollyal nyugtázták. Ennek még lesz jelentősége. Aztán megjelent a tankautó, és bár még volt bő fél tank gázolajam, azért tele töltöttem, mert akkor kell intézni, amikor elérhető, meg az a fixa ideám, hogy a szárazföldi oldalon olcsóbb, mint a szigeteken, (mellesleg nem, vagy csak pár centtel). És amikor vissza akartam zárni a betöltő nyílást, a záró kupak nem kiesett, hanem elrepült a kezemből, természetesen a vízbe. Na itt a vég! Az biztos, hogy ugyan ilyet sehol a világon nem kapok. Próbáltam lebúvárkodni érte, de egyrészt elég mély a víz ( 4-5 méter, az már nekem sok), meg főleg nem is láttam semmit, a kikötőben azért nem kék lagúna tisztaságú a víz. Még a mólon elhagyottan álló roncs katamaránra is felmásztam, le is szereltem egy kupakot ( életemben nem loptam semmit), de természetesen az sem volt jó méret. Ezt valahogy meg kell oldani, tehát vissza Korfura. Persze zéró szél, motorozás.
Induláskor még megvolt a műsor a svájci komával, a horgonyok szétválasztása, és nem tudom, van-e bármi összefüggés, de utána egyik irányba ( meglepő módon lefele) nem működött a horgonycsörlőm, az irányváltó/kapcsoló relé döglött be. Újabb ok a Korfura, horgon nélkül a hajó olyan, mint az autó fék nélkül. Ez a téma különben simán megoldódott ( költséget leszámítva), saját kezűleg kicseréltem, bár kicsit féltem a kábel kavalkádtól.
Na de a tanksapka még hátra volt. Nem akarom hosszú lére ereszteni, két nap kínlódás ( jó, nem folyamatosan), belül, a kabinokban sosem érintett falak leszerelése, hogy a beöntő csonkhoz hozzáférjek, egyáltalán megtaláljam – ami később feleslegesnek bizonyult. Leszerelni nem tudtam, a tartó csavarokat eleve csak lefúrni lehetett ( több óra alatt és több fúrószár kinyírása által), de maga a csonk akkor sem mozdult, mintha a hajót építették volna hozzá. A végén egyszerűen lefaragtam/törtem/véstem/fűrészeltem/csiszoltam a kiálló részét, az újjal elballagtam egy esztergályos bácsiihoz, aki méretre szabta, és az újat dugtam bele a régibe. Végül is egyszerű. De legfőképpen azért izgultam, nehogy valami szemét ( spén, por, műanyag reszelék) kerüljön a tankba. Bedugaszoltam egy ronggyal, és folyamatosan takarítottam, miközben dolgoztam rajta.
Hát ezek voltak a korfui plusz napok. De most egy ideig tényleg jó lenne valahol máshol lenni.
