Platarias, június 4. hétfő este
Szokásos kezdőmondat: milyen régen jelentkeztem. Ráadásul egy kedves hölgyismerősöm írt egy gúnyos levelet, hogy a blogom egyre unalmasabb, senki nem fogja olvasni. Na, ezen úgy megsértődtem, hogy azért sem írtam semmit napokig. Persze relatív, hogy kinek mi az érdekes vagy beszámolásra méltó. Minden esetre most összeszedem magam és összefoglalom a korfui utolsó bő hét eseményeit, ami újra csak a hétköznapi életről szól.
A zivataros napok elmúltak, kitört az igazi nyár, ennek megfelelően szél szinte alig van. Ez csak megerősítette további elhatározásomat, hogy nem megyek le Vonitsába. Meg egyébként is, számos feladat állt előttem.
Az első, a már emlegetett haditengerészeti póló megszerzése. Mint utaltam rá előző bejegyzésemben, a kapott instrukció szerint elsétáltam a kapuőrhöz, aki adott egy időpontot, hogy mikor jöjjek vissza. Többször is odamentem, de nem tudtunk szót-érteni a fiúkkal, már le is mondtam a dologról. Aztán az utolsó alkalommal ugyan az a legény volt ott, mint először, egyrészt tökéletesen tud angolul, másrészt emlékezett rám ( Á, a póló miatt jöttem!), telefonált egyet, és megjelent egy koma az áhított darabbal. Hangsúlyozták, hogy nagy szerencsém van, mert ez az utolsó darab raktáron. Igaz, nem pont olyan, mint ami a pünkösdi parádén megtetszett, de a végén ennek is örültem.
A másik, ami sajnos költséggel is járt, az inverter ( ő csinál 12V-ból 220V-t) beázása, és valamennyire én is ludas voltam a dologban. Az egyik zivataros éjszakán, amikor szinte vízszintesen esett az eső, nem sátoroztam be a cockpitot, és rendesen jött be a víz a szalonba. Arra ébredtem, hogy kegyetlenül sípol az inverter, pedig nem volt bekapcsolva. Gyorsan kikötöttem, másnap leszereltem, kitettem a napra száradni, de nem gyógyult meg. Hónom alá csaptam, és nekiindultam valami szakembert keresni, aki meg tudja nézni, mit lehet vele csinálni. Persze ez több nap volt, küldözgettek ide-oda, de végül ember lett, csak megjavítani nem tudta, kellett egy újat venni.
Viszont bolyongásaim közben felfedeztem a város más részeit, ami már nem a szuvenírboltokról, éttermekről és turista tömegekről szól. Hanem igazi görög/olasz/mediterrán hangulatú, kicsit lerobbant, nyüzsgő világ. Találtam műhelyeket, kis boltokat, többek között egy kárpitost is, akinél otthagytam a cockpit-padok matracait megfoltozni, mert már igen elnyűttek. Felfedeztem egy önkiszolgáló mosodát is - csak kényelmesebb és alaposabb, mint hideg vízben kézzel löbitykölni. Kijártam a piacra, meglátogattam Ioannis Kapodistrias sírját, sőt még egy múzeumba is befizettem a róla szóló kiállításra. Az úriember Korfu szülötte, a XVIII. század végén, XIX. század elején élt, aktívan részt vett az európai politikában ( pl. 1815-ben a bécsi konferencián ő képviselte a cári Oroszországot), dolgozott a görög függetlenségért, ő lett a szabadságharc után az ország első kormányzója, majd 1832-ben egy merényletben megölték.
Még egy apróság: hetekig nem vitték el a szemetet ( itt nincsenek kukák a házaknál, hanem nagy konténerek vannak kirakva, és mindenki oda hordja a hulladékot, a háztartásokból, de a boltokból, tavernákból is). Na a konténerek már bőven megteltek, körülöttük a földön gyűlt és terjeszkedett a hulladék. Állítólag a lerakó környékén élők tiltakoztak és akadályozták a dolgot. Végül ma reggel nekiálltak, markológépekkel pakolták teherautókra mindenhol. Minden esetre érdekes volt, ahogy a német, amerikai, stb turisták orrukat befogva kerülgették az ember magasságú szeméthalmokat.
Hogy azért valamit mozogjak, meg ráfér Starcatcherre egy nagyon alapos takarítás, az akkumulátorokra egy parti 220V csatlakozás, no meg már csak pár liter vizem van, ma délután átcsorogtam Platarisba, hogy ezeket megoldjam. Ezt az éjszakát horgonyon töltöm, reggel bepöfögök a kikötőbe ( sajnos nagyon megdrágult), befizetek egy napra, elvégzem a feladatokat, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.
