Garitsas öböl ( Korfu), május 26. szombat
Ott hagytam abba, hogy vasárnap áttöfögtem Kassiopiba, ami Korfu sziget északi partján található. Azért döntöttem így, mert szél praktikusan nem volt, a hosszú „haza útnak” nem akartam nekivágni motorral, egyébként is rengeteg az időm. Szépen lassan, kis fordulaton motorozgattam a part mellett, tele van hangulatos öblökkel, zöld, változatos a táj. Újabb indok arra, hogy nem kell hosszú, sok mérföldes utakat tervezni, a közvetlen környéken is nagyon kellemesen el lehet nyaralgatni. Maga Kassiopi kicsi, de igazán bájos hely, mondjuk nekem egy kicsit túl turistás, de Korfu szigetén nem igen találni mást. Méretéhez képest az egy négyzetméterre eső kávézók és tavaernák száma talán még Korfu városon is túltesz, az árak meg pláne. Ennek ellenére bekerült a kedvencek sorába, vendégeimnek is fogom ajánlani. Szerda délelőttig lötyögtem ott, strandoltam, sétálgattam, a kikötőben fraternizáltam.
Akkor gondoltam egyet, hogy ha már távolodok a bázistól, átmegyek a sziget nyugati oldalára, megnézem Palaiokastrita-t, ami szintén puccos, kedvelt kirándulóhely ( talán Sissy kastély mellett a másik), de nagyon szép öbölben fekszik. Aztán majd onnan indulok Délnek, legalább elmondhatom, hogy három év és több ezer mérföld után végre Korfu hatalmas szigetét körbehajóztam.
Hát nem így történt. Szürke, párás idő volt, a Napot nem lehetett látni, gyenge szellő fújdogált. Így jutottam el a sziget észak-nyugati sarkáig, amikor végre megerősödött a szél, igazi örömvitorlázás volt. Egy darabig, mert aztán szemből pofán vágott Délről egy sokkal erősebb, viharos szél, pillanatok alatt igazi nyílt tengeri, tarajos hullámok keletkeztek. És szokás szerint pont a célból fújt. Hát akkor motor, csak tudjuk, hogy Starcatcher ezt ( erős széllel és hullámokkal szemben motorozni) nem szereti. Megint sikerült kettö csomó körüli sebességet elérni, és Palaiokastrita még kb 6-8 mérföldnyire volt. Vagyis 3-4 óra zötykölődés, mire odaérek sötét este. Szóval feladtam, visszafordultam, motor kikapcs, és máris újra kellemesen, csendben vitorláztam egy szál génuával visszafelé. Nem akarom részletezni, de a szél úgy látszik, körbe fújdogálta az egész szigetet, állandóan csak szemből, az ég minden irányban villámlott, egyre feketébb felhők gyülekeztek, és közben be is esteledett. Elegem lett az egészből, mondom vissza Korfuba ( mármint a városba), még jól meg is áztam, a végén csütörtök hajnali fél háromkor sikerült kikötnöm.
Aznap sebeimet nyalogattam, de ha már újra Korfuban voltam/vagyok, tegnap elsétáltam a haditengerészet bázisára, mert még a múlt heti parádé alkalmával megkérdeztem, hogy lehet-e venni olyan pólót, amit ott hordtak. Elvileg igen, kérdezzem meg a kapuban az őrt, majd ő elirányít. Már ez is egy kaland, elgondoltam, mi lenne otthon, ha egy külföldi odaállítana egy laktanya kapujába kérdezősködni. Az őrt álló legény „természetesen” angolul is tudott, elkezdett telefonálgatni, majd azt az instrukciót adta, hogy jöjjek vissza kedden, mert akkor lesz ott az illetékes, bárki is legyen ő. Így tehát keddig még maradok. Ma kijöttem a büdös városi kikötőből, pár órát vitorlázgattam, aztán lehorgonyoztam a vár másik oldalán, a sokat emlegetett Garitsas öbölben, csak hogy kicsit „máshol” legyek.
