Kassiopi, május 20.

Amikor elkezdtem idei bejegyzéseimet, az volt a bajom, hogy nem tudok újakat írni, semmi nem történik a Vonitsa-Parga-Paxi-Korfu vonaljáraton. Ehhez képest tele vagyok eseményekkel. Egyrészt, Hidasi család távozása után, két napig semmit nem csináltam Korfun, majd gondoltam egyet, és Dél helyett Északnak indultam. De erről majd később.

Még pénteken, Korfun, a kikötő előtt parádézott a haditengerészet, csoda tudja mire készültek. Aki ismer engem, tudja, hogy gyűlölök minden fegyveres testületet, legyen az hadsereg, rendőrség, közterület felügyelet, bármi. Na de a hajó-imádatom miatt, a haditengerészet más. Dobszóra vonulásztak fel alá, vállon a puska, karddal vezénylés, stb. Persze jó mediterrán módra, a sorból kibámészkodva, lazán lépkedve, és még egy csinos katonalány is volt köztük. Utána még egy amerikai helikopter anyahajót is lefotóztam, sajnos csak távolról, mert ő már a kereskedelmi kikötő államhatáron túli részén parkolt.

Ezeken fellelkesülve, gondoltam elmegyek, megtudakolom, mivel jár, ha át akarok menni Albániába. Szépen elsétáltam a kikötőbe, megkérdeztem az első Limaniko Szoma ( a Coast Gard) irodában, amit találtam, mi a teendő. Onnan tovább küldtek a kereskedelmi kikötő azon részébe, ahol a tényleges határátlépés történik. Ez már ismerős volt a két évvel ezelőtti, akkor társasutazásra befizetett albániai kirándulásomból. Onnan vissza küldtek a Limaniko Szoma főirodába, ahol további kérdezősködés és több irodába bekopogtatás után (nyilván minden csak görögül van kiírva) végre egy csinosnak mondható, de első látásra ellenszenves tiszt hölgy elé kerültem. Előadtam, hogy saját hajómmal, ha esetleg, nem most, de egyáltalán, át szeretnék menni Albániába, mi a teendő. A következő párbeszéd zajlott le:

- Mi a hajó neve? - Én persze jó nyuszi módra megmondtam, nem tudom minek, ő ismeri az összes vitorlást névről? Mondhattam volna Hófehérkét is.

- És hol a hajó? - Itt jött a következő hiba, bevallottam, hogy a vár alatt a régi kikötőben.

- De ott tilos kikötni, ki van írva, akár 500 Euróra megbüntethet.

- Igen, tudom, már három éve is ott volt a tábla, de állandóan ott áll 10-12 hajó. Egyébként pedig én azért jöttem, hogy információt kérjek a kicsekkolással kapcsolatban.

Na erre elmondta: hajópapírok, személyes okmányok, azt ők átfaxolják – a kikötő másik oldalára !!!- a határállomásra/vámhivatalba és ha ott jóváhagyják, mehetek. Ekkor már rendesen elvesztettem a lelkesedésemet, eszembe jutott sok évvel ezelőtti kalandunk, amikor Rodoszról mentünk Törökországba, fél napos procedúra volt. Na de egye fene, a lényeget megtudtam.

- És van-e DEPKA-m, mert az is kell.

- Hát az nincs.

- Akkor az is 500 EUR büntetés, de ha gondolom, most megvehetem.

- Köszönöm, nem kérem, gondolom, a legjobb, ha most elmegyek.

- Igen, de azonnal. - Feltételezem, ő a kikötőre értette, én csak az irodájára, és leléptem.

Valamennyire megértem persze. Ott ül szegény, hülye, betarthatatlan rendeletek és aktahalmok között, nyilván nem nagy fizetésért, és jön egy strandpapucsos, pecsétes pólós vén marha, és kérdésekkel zaklatja.

Egyébként a DEPKA egy nagyon titokzatos helyi okmány, sem nem hajólevél, sem transit log, sem crew list, a pilot könyvem alapján régen arra szolgálhatott, hogy azon igazolták a kikötői díjak beszedését, de ma már nem ők ( a Limaniko Szoma), hanem az önkormányzatok vagy privát cégek szedik, ahol fizetni kell. Viszont bármikor kérhetik, és akkor lepecsételhetik, lényeg a pecsét, éljen az állami adminisztráció. Amúgy csak 30 EUR-ba kerül, de csak azért sem váltom ki.

Imigyen albániai kiruccanásom meghiúsult, illetve átmehetnék illegálisan, ki a fene nézné, de mit tudni, azon az oldalon is milyen hatósági kalandokba kerülnék. Az egészben az a vicces, hogy innen, ahol most vagyok, kb 5-6 mérföld Sarande, látszanak az épületek.