Vonitsa, május 3.

Kedves olvasóim, nagy nehezen jelentkezem végre. Nem mintha bármilyen probléma lenne, csak újdonságokról nem tudok beszámolni. A történelem ismétli önmagát, ma reggel felkerestem a már két éve megismert fogdoktor asszonyságot, aki megszabadított egy bölcsességfogamtól, amit már otthon meg kellett volna tenni. Hát ez a fő esemény pillanatnyilag.

Egyébként a szezonkezdet a már bevett módon indult: leutazás öreg Volvóval, V. Laci társaságában, egy éjszaka a kedvenc Vardar motelben Gevgelijában, érkezés a bázisra április 16-án, hétfőn. Négy nap intenzív munka, szombaton Starcatcher vízre került, utána egy kellemesen laza bő hetet töltöttünk a környéken, kényelmesen vitorlázgatva, amikor az időjárás, vagyis a szélviszonyok engedték. Lefkada, Meganisi, Ithaka fővárosa és Friskes faluja szintén Ihtakán.

Egyetlen újdonságról tudnék, vagyis kellene beszámolnom: végre felkerestük az Ithakával szembeni apró lakatlan sziget, Atokos One House bay nevű öblét, ahol rajtunk kívül csak egy német házaspár állomásozott. Az öböl valóban lenyűgöző, sziklákkal és zöld növényzettel határolt, kristálytiszta víz, paradicsomi béke és nyugalom. Először fürödtünk is a tengerben, mondjuk igen hideg volt.

És itt következik egy kellemetlen részlet: sajnos az ott készült fotók nagy része – valószínűleg az én számítástechnikai zsenialitásomnak köszönhetőn - egyszerűen eltűnt, összesen kettő maradt meg belőlük, a nem éppen szívderítő szemétrakás ( igen, abban az idilli öbölben) és a két malac/sertés, akikről sehogy sem tudtuk elképzelni, hogy kerültek a szigetre, ahova inkább kecskék illenének.

Egyelőre röviden ennyit, igyekszem értelmesebb beszámolókkal jelentkezni.