Vonitsa, október 7, szombat

Kedves naplóm, kedves olvasóim, megérkeztünk a végállomásra.

Tulajdonképpen az előző bejegyzéssel befejezhettem volna ide beszámolóimat, mert most már tényleg semmi nem fog történni, a hátra lévő pár napot kibekkelem valahogy, aztán irány haza, különösen, mivel tegnap előtt megszületett harmadik kislány unokám is.

A Meganisin töltött idő szerencsére nagyon kellemes volt, szép, csendes, napsütéses időjárás, hatalmas nyugalom és béke. Esténként a cockpitban ülve csodáltam a szinte varázslatos fényeket, a teliholdat, a többi hajó tükröződédét a vizen. Aztán egy kicsit azt is meguntam, meg a bevásárlás is elég körülményes volt a helyi boltban, a választék kicsi, az árak magasak, és az internet hiánya is zavart, illetve naponta egyszer beültem az öböl sarkában lévő kávézóba, hogy wifizni tudjak.

Végül is tegnap átmotorztam Vonitsába, részben azt is figyelembe véve, hogy ma este-éjszaka újra nagyon erős szél és eső is várható, utóbbiból már reggel érkezett egy jó adag.

A mellékelt fotók még Meganisin készültek, nem túl változatosak, de talán zárásnak nem sosszak.

Az előző két évben mindíg statisztikákkal fejeztem be az utolsó bejegyzést, de ezt most kihagyom: hány mérföldet tttem meg – bőven 1000 fölött, hány órát motorztam – biztos többet a kívánatosnál, hány éjszakát tötöttem ébren – az a pár is sok volt.

Ismét köszönöm a figyelmet mindenkinek, búcsúzom, és remélem jövőre újra találkozunk. Nagy menetek már nem szeretnék csinálni, legalább is egyedül nem – ja kérem, öregszünk – de van pár titkos terv a tarsolyban.