Petries/Evia szigetén, szept. 15, péntek

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy majd jelentkezem, de úgysem történik már sok minden hazáig.

Ehhez képest azért voltak/vannak kalandok. Vasárnap korán keltem, hogy végre elszakadjak Alonnissos/Votsi-tól. Felszedtem a horgonyt, elindultam, és rutinszerűen kinéztem a hajó oldalán, hogy kipufogó köpködi-e a hűtővizet. Legnagyobb rémületemre nem köpködte, pánik, vissza az öbölbe, horgony le, egy órás küzdelemmel kézzel, sok kötél összekötésével visszavonszoltam Starcatchert előző pozíciójába. Ugrás a gépházba. Összesen annyi történt, hogy egy cső, ami a tengervizet szállítja a motorhoz, egyszerűen leesett/lerázódott a helyéről. Visszatettem, új bilincset raktam rá, és a probléma máris megoldódott. De akkor már nem volt kedvem újra elindulni. Hétfőre, pontosabban estére és éjszakára viszont erős, ráadásul déli, tehát szembe szelet ígért a meteorológia. Na plusz egy nap tolódás.

Még aznap délután érkezett egy motoros, kapitánya, Adonis ( mint később megtudtam) nagyon akkurátusan lehorgonyozta, a farát kettő kötéllel a sziklákhoz rögzítette, lebúvárkodott, és a fenékről egy ott heverő mooring kötelet is felhozott, azzal is rögzítette. Megnézte az én horgonyomat is, a lánc valóban elég lehetetlen szögben feküdt. Javasolta, hogy látott egy vastag láncot pont előttem a fenéken, merüljek le érte, és ahhoz is kössem ki magam. Kérdeztem, miért hozta ide a motorost, mondta, hogy a várható időjárásban a kikötő Patitiriben kibírhatatlan.

Imigyen kellően rám ijesztett, de hogy fogok én 5 méter mélyről felhozni egy láncot? Adonis mondta, hogy majd segít, de nem hagyott nyugodni a dolog, részben lemerülve, részben a hajóhoz tartozó kis horgonnyal halászva, részben csáklya segítségével megszereztem a láncot, átfűztem rajta egy vastag kötelet, és a végén olyan stabilan voltam kikötve, mint egy szuper marinában.

Hétfőn aztán kiderült, hogy megérte. Érkezett több hajó is, mellém pont egy böhöm nagy katamarán állt, angol utasokkal, egy görög fiú skipperből és egy fiatal leányzó matróz/hoszteszből álló személyzettel. Aztán este megérkezett a szél és a hullámok ( pedig ugye a Votsi öböl egy nagyon zárt és védett hely). És bizony a katamarán kezdett rám csúszni, a horgonya nem fogott rendesen. Akkor elindultak, hogy újra horgonyozzanak, de valami megfogta horgonyukat – az öböl feneke tele van régi mooringokkal, láncokkal. Aztán nem tudom miért, de a horgonycsörlőjük is eltörött, Adonis is próbált segíteni, a lényeg röviden, hogy éjjel háromig ment a műsor, mire valahogy biztonságba helyezték. De Starcatcher állt, mint a cövek, hála Adonis tanácsának!

Így persze kedden nem éppen korán keltem, és még az időjárás sem nyugodott meg, tehát egy újabb napot lógtam Votsiban.

Szerdán végre elindultam, még továbbra is nagy hullámokon imbolyogva, de végig vitorlázva eljutottam a szintén kedvenc Skyros szigetére, ahol nem mentem be a fizetős kikötőbe, hanem lehorgonyoztam, megvacsoráztam, de olyan fáradt voltam, hogy partra sem szálltam, hanem bedőltem az ágyba és aludtam egy hatalmasat.

Tegnap onnan szintén végig vitorlázva átjöttem ebbe a faluba, ahol szintén a strand előtt horgonyozva töltöttem az éjszakát. Bár a pilot nem sok jót ír róla, tipikus halász és üdülőfalu, amúgy egy szép és védett öbölben. Ma reggel felfedeztem, hogy a kikötőben, ami tele van kisebb-nagyobb halászhajókkal, pont van egy üres hely, és áram/vízvételi lehetőség is. Udvariasan megkérdeztem a halászokat, oda állhatok-e egy éjszakára? Természetesen igen, így átparkoltam, ráadásul kényelmesen, a mólóval párhuzamosan, nem horgonyozva-tolatva.

És máris más a hangulat, feltöltöttem víztartályaimat, be van dugva a 220V ( utoljára bő egy hete Klimában), töltődnek az akkumulátorok, a laptop, telefon. Ennek örömére volt kedvem ezt a bejegyzést megírni, ráadásul úgy néz ki, derekam is meggyógyult, igaz, ma nem is mozogtam sokat.

Holnap újabb hosszú menet vár rám Andros szigetéig (bő 40 mérföld), utána pedig már a szárazföldre, valószínűleg Lavrio városáig. Aztán viszont már rövidebbek a távolságok, és egyre közeledek a „hazai” vizekhez. Igaz, még a Korinthoszi öböl lesz egy nagy falat, de majd több részletben megoldom.