Votsi, szept. 9. szombat
Messzire nem jutottam az előző jelentkezés óta. Szerdán, miután Ákosék útra keltek, lassan én is elindultam, és egészen Nea Klimáig eljutottam. Részben ugye nem sietek, részben szeretem a helyet, részben áram és víz felvételi lehetőség miatt. El is töltöttem 2 éjszakát, és tegnap egy újabb kis távolságot tettem meg, a már ezerszer megénekelt Votsi öbölbe Alonnissoson.
Itt egyelőre a fő programom, hogy várok valami normális szelet ( vagyis nem szemből, se nem túl erőset), amivel végre megkezdhetném „Odüsszeiámat” haza felé.
Még vissza kell térnem a Platanián töltött napokhoz. Egyrészt bármilyen kellemesen elvoltunk Ákosékkal, a kikötőt nagyon nem szerettem, nagyon nyitott, gyakorlatilag egy móló a félsziget csücskén, és ki van téve mindenféle szélnek, ennek örömére egyik éjszaka gyakorlatilag nem is aludtam, ráadásul pont a hétfői Trikeri kirándulás előtt.
Ennél is nagyobb baj, hogy egy rossz lépéssel megrándítottam a derekamat ( nem tudom, ideg becsípődés vagy csak izomrándulás), ami eléggé fájdalmas, főleg bizonyos mozdulatoknál, ha előre kell hajolni, vagy görnyedni. Na most ezt kb állandóan kell ( horgonyzásnál, kikötésnél). Így aztán a vitorlákat sem merem nagyon rángatni, pedig az előttem álló közel 400 mérföldet nem szeretném végig motorozni. Szóval egy kicsit nem vagyok túl boldog, persze eszem fájdalomcsillapítókat, meg próbálom kimozogni, sétával, úszással. Az első 1-2 napban már azon gondolkodtam, hogy otthonról kérek segítséget a továbbiakhoz.
Ma az volt a fő mozgás, hogy 2 fordulóban, a banyatankot húzva, bocival ki és be evezve, a hegytetőn lévő benzinkútról hoztam 40 liter gázolajat, amit beöntögetem a tankba a már a kannákban lévő mennyiséggel együtt, Az egész játék beletelt vagy 4 órába, de mint tudjuk, időm van, a derekam persze nem örült neki.
Fenti panasz áradat ellenére azért jól vagyok, itt most nagyon békés, romantikus a helyzet, totál szélcsend, vénasszonyok nyara, pár turista és fürdőző a parton. Az is ritkaság, hogy tök egyedül horgonyzom ebben az igen népszerű öbölben. Csak közeledik a szezon vége.
És nem adom fel, amint a szél engedi, indulok.
Mivel áram és internet lehetőségeim a következő napokra eléggé bizonytalanok, nem ígérek semmit, de ha tudok és érdemes, jelentkezem. Az érdemes is kérdőjel, mert egész úton olyan helyeket fogok érinteni, ahol már tavaly és májusban ide felé is jártam/jártunk.
