Votsi, Alonnissos, aug.28.hétfő

Képtelen vagyok utolérni magam, kicsit felborult az időrend. Az történt, hogy tegnap hajnalban elhagytam Skionit, részben, hogy majd találkozzam Ákossal és barátjával, akik a szezon második túráját lakóautózzák, részben pedig, hogy lassan elinduljak „hazafelé”. A beígért kellemes erejű és irányú szél helyett viszont minimális szél, de annál nagyobb döghullámok fogadtak. Próbálkoztam mindenféle vitorla kombinációval, 1-2 mérföldes sebességgel imbolyogtam össze vissza-vissza, délben még látni véltem Skionit. Maradt a motorozás az emeletnyi hullámokon, vgül este 7-kor ( 13 órás kínlódás után) lehorgonyoztam Votsiban, szokásomtól eltérően egyedül beültem egy tavernába, ettem egy kecske pörköltet és kilenckor beszédültem az ágyba.

Na de vissza V. család történetéhez!

1. P & P ( a Perkins és Peter)

Szóval ott hagytuk abba, hogy 11-én este megérkeztek. Másanap ( szombat) reggel a szokásos tollászkodás, bevásárlás stb után indulni akarunk, nyomom motort, pörög, pörög, de semmi. Mi az nekem, hisz már annyira értek hozzá, próbáltam légteleníteni, ellenőrizni, hogy kap-e üzemanyagot. De semmi eredmény. Elrohantam Dimitriszért, aki jött is, megnézte, ő is próbálta légteleníteni, majd „if pump problem, big-big problem” felkiáltással elrohant. Teljes összeomlás, kétségbeesés, Valachi család nyaralásának lőttek, nekem pokoli égő, és egyáltalán mi lesz? És ekkor kezdődtek a csodák.

Mellettem parkolt egy szerb ( pontosabban) belgrádi illetékességű, amerikai gyártmányú nagy vashajó, tulajdonosa Peter. Később belül is megcsodáltam a tiszta mahagóni, tágas tereket. Hogy a háborús ex-Jugoszláviában a 90-es években mi vagy ki volt Peter, hogy tellett az akkor 1,2 millió német márkába kerülő hajóra, ne fírtassuk.

A lényeg: felajánlotta, hogy szívesen megnézi, neki is Perkins gépe van, meg szereti, meg ez a hobbija. Igyekszek rövid lenni: megállapította, valóban az adagoló beteg, szállítja a gázolajat, de nem elég nagy nyomással. Vasárnap 3 órás munkával kiszerelte ( a fél motort le kellett bontani hozzá). Hétfőn Laci kocsijával elmentünk Nea Moudaniába ( kb fél úton Szaloniki felé) ahol előre kinéztünk a neten pár dízel adagolós/teherautó javítós céget. Szerencsés véletlennek köszönhetően ott a legjobb kezekbe kerültünk: egy idős úriember, aki semmilyen idegen nyelven nem beszélt, de a műhely falán ott lógott a német nyelvű, 1973-ból származó „Urkunde” a Bosch-adagoló tanfolyam elvégzéséről. Az öreg másodpercek alatt miszlikbe szedte, megmosogatta, tisztogatta, ekkor jött az újabb meglepetés: előhozott a raktárból egy becsomagolt, komplett javítókészletet! A 40 éves géphez, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Összerakta, a gyári próbapadon tesztelte, beállította. Az adagoló felújítása ezennel megtörtént. Kedden újra Peteré volt a főszerep, a dögletes melegben, a motor mellett fetrengve, nyakig olajosa izzadva egész napos munkával összerakta, és estére ment a motor! És még egy vacsora meghívást sem fogadott el, igaz, beszélgetni nehéz lett volna vele, mert angolsága igen egyéni volt, kb: No is problem, this application necessary possible go down ( ezt az alkatrészt le kell szerelni) és hasonlóak.

2. A maradék négy nap

Szerencsére V. család jól tolerálta a fenti eseményeket, addig kirándultak, strandoltak. De a tervezett túra a Szporádokra így elmaradt, csak a környéken csalinkáztunk, Kuofo, Neas Marmaras, egy horgonyon alvás Sinthonia másik oldalán, az általam Teknősbéka szigetnek nevezett helyen egy nagyon szép kis öböl, sok strandolás, nyílt vízi úszás, búvárkodás.

De végül ennek is megvolt az előnye, nem kellett a mérföldeket hajkurászni, szinte semmit nem motoroztunk, a gyerekek kiválóan és lelkesen mancsaftoltak, még King-Kong régi spinakkere is előkerült! Sajna nincs bizonyító fotóm róla.

És hab a tortán: pont utolsó nap, már Skioni felé haladva, hatalmas delfin-showban volt részünk, hasonlóhoz, mint júniusban a családdal.

A következő hetet ellötyögtem, ja, bonuszként Peter még egy szelep állítást is csinált a motoron. Most már tényleg szinte muzsikál

Ha sikerül Ákosékkal találkozni, végre számomra is új helyeket fogok felkeresni, igyekszem majd beszámolni róla.