Skioni, augusztus 25.

Mint látható, Szilvi csapat besjegyzésének nem lett folytatása, és én is igen sokáig hallgattam, ami nem szép dolog, de folyamatosan voltak események, izgalmak. Most apránként pótolom.

Csak az időrend kedvéért: Szilviék storyja Alonnissoson, a „darazsas” öbölben maradt abba. Utána elmentünk kedvenc hajóroncsomhoz, majd kettő éjszakát töltöttünk Patitiriben. A csapat újra szárazföldi járműre, vagyis robogóra pattant, felmentek a Horaba, meg körbe berregték az egész szigetet. Ennek eredményeként találtak egy nagyon szép, mély és védett öblöt a sziget észak-keleti csücskén, ahol még én sem jártam. Az utolsó Alonnissos-i éjszakát ott töltöttük horgonyon. Onnan korán reggel visszaindultunk, és Kuofo, majd Neas Marmaras érintésével augusztus 10-én, csütörtökön megérkeztünk Skioniba. A csapat becsületére váljék, a tíz nap alatt alig motoroztunk, és kiemelendő Gyuszika türelme, továbbá profi mancsaftolása, sőt, nagyobb részt ő állt/ült a kormány mögött is.

Pénteken, 11-én reggel, ha nem is korán, elbúcsúztunk, ők beültek az autóba, irány Magyarország, én pedig takarítottam, mostam, rendezkedtem. Aztán este 10-11 körül már meg is érkezett Valachi család ( a szülök Laci és Kata, a gyerekek – már nem is annyira gyerekek, 22, 20, 18 évesek – Bence, Samu és Anna).

A velük töltött hét drámával kezdődött, de összességében jól végződött. A következő bejegyzésben részletes beszámoló következik.

A következő pár képet a fent említett öbölben lőttem.