Skioni, július 12, kedd

Ismét megengedhetetlenül sokáig hallgattam, részben mert sok minden nem történt, részben pedig következő bejegyzésem tárgya Kevin és motorcsónakja ( meg egyéb ketyeréi, ezeket majd pótolom) lettek volna, de közbe jött valami.

Tulajdonképpen Dimitriszről, a falu hajó és hajómotor szerelő/karbantartó mesteréről is akartam írni, akiről már június 6-i bejegyzésemben megemlékeztem. Sokszor jártam a műhelyében, ahol a hajókon kívül traktor, mezőgazdasági gép, vagy bármi szerelni való előfordul. De nekem legjobban az állítása szerint teljesen saját kezűleg ( tehát nem kittből ) épített hajó modelljei tetszettek, végre le is fényképeztem őket.

De a mostani történet főszereplője nem Dimitrisz, hanem én magam. Még szombaton belenéztem a motortérbe, és megszállt az ihlet, hogy a kipufogóból áradó korom és sótengert megszüntessem. Igazából már tavaly kellett volna foglalkozni vele, de gondoltam elműködik az úgy is, időnként ki kell szivattyúzni a vizet, és kész. Igen ám, de a korom nem tesz valami jót a villamos alkatrészeknek, és a só is szétmar mindent.

Úgy sejtettem, hogy az általam teáskannának elnevezett alkatrész, valójában egy könyök fúj ki ( amelyben egyesül a kipufogó füstje és a hűtőből kiáramló tengervíz) mert az volt sóval leginkább belepve. Több órás munkával kiszereltem, elvittem Dimitrisznek, aki megforrasztotta, nyomás próbázta, tömítést faragott alá. Hétfőn szintén több órás szenvedéssel visszaépítettem, motort boldogan beindítottam, de nagyobb fordulatnál ismét csak dőlt a füst és a vízpermet. Teljesen véletlenül vettem észre, hogy a „teáskanna” után következő kipufogódob ( teljesen olyan mint az autóké, csak kisebb és műanyagból) szabályosan pisil, mint egy mini szökőkút.

Na ismét befekvés a 40 fokban az olajos, zsíros, szűk odúba, kiszerel. Dimitrisznek meséltem, de már este volt, nagyon nyűgösködött, hogy fáradt, nem tud velem foglalkozni. Jobban megvizsgálva a dobot, megállapítottam, hogy két félből van összeragasztva, és az egyik ragasztás szelelt kb 3 cm hosszúságban. És rájöttem a megoldásra: ha ragasztva van gyárilag, én is meg tudom ragasztani: bőven bele Sikaflex, még apró csavarokkal is megerősítettem. Visszaszerel, és csodák csodája: semmi füst, semmi permetezés! Ilyenkor tölti el az embert az az érzés, hogy nem hiába kínlódtam a 40 fokban, lettem tetőtől talpig kormos, gépzsíros, tele sebekkel és véraláfutásokkal, de megcsináltam, este meg is ünnepeltem egy üveg borral!

Nem szorultam külső segítségre, és a hab a tortán: rákerestem az interneten, az E-Bay-en találtam egyet használtam 130 EUR-ért, Dimitrisz szerint az új kb 200 EUR ( és mivel nincs a polcon általában, meg kell rendelni, futár, idő stb).