Skioni, július 5. szerda

Kedves menyem elég részletesen beszámolt a családi túráról, ahhoz hozzátenni valóm nem igen van, viszont hatására elkényelmesedtem és sokáig nem jelentkeztem.

Miután „megszabadultam” a rokonságtól, Skiathosból nagyon kényelmesen és lehetőleg vitorlázva csorogtam vissza Skioniba, ugyanazoknak a helyeknek az érintésével. A már „unalomig” ismert Votsi öböl, aztán Neas Marmaras és Porto Kuofo. Utóbbi kettő azért, hogy bepótoljam azokat a fotókat, amiket még a régi masinával próbáltam csinálni. Mert Marciék természetesen meghozták az újat, és mintha a képek is jobbak lennének, mint a tőlem megszokott, pl a következő kettő:

Egyébként itt nagyjából nem történik semmi, a vasárnap és hétfő éjszaka kemény volt, nem sokat aludtam, egy kikötő kötelem elszakadt, az egyik angol szomszéddal mentettünk egy orosz koma által itt hagyott hajót, de végül is semmi havaria nem történt. Azóta viszont újra strandidő, enyhe szél, és nincs 40 fok.

Rengeteg időt töltök Kevinnel, az örmény/amerikai komával, de az ügyeiről külön fogok beszámolni, megér egy bejegyzést.

Tehát pár kép a korábbiakról.

Kicsit off topic, de jópofa. Skioni határában van egy kápolna, gyönyörű környezetben a parton ( persze annyi eszem nem volt, hogy a szabadban is fotózzak), amihez valami legenda fűződik. Elolvastam angolul is, németül is, de így sem volt teljesen világos. A történet lényege nagyjából: valamikor a török időkben ( 16-17-sz.) a halászok templomot akartak építeni azon a helyen, de a török helytartónem engedte és el is zavarta őket, a megkezdett építményt pedig leromboltatta. De másnap éjszaka megjelent Szűz Mária ( a tengerből!!!!) és nagyon ráripakodott a török pasára, mire az magába szált, visszahívta a falubelieket, sőt a törökök is segítettek építeni a templomot. Tény viszont, hogy elég régi lehet, mert zokásás csicsás berendezés mellett bent vannak eredeti freskó maradványok, azokból próbáltam megörökíteni valamennyit.