Nyaralásunk lassan a vége felé járt, tovább kellett álljunk, hogy a skiathosi reptér felé közelítsünk. Skopelosról menet azért még egy cuki falucskát is meglátogattunk, bizonyos Klima-t, ahol a sok kavicson botorkálás után végre homokos tengerpartot találtunk és ingyenes napozóágyakat. Ezekhez jól hozzánőttünk, élveztük a kényelmet, a nettó pihenést. Lassan nem tudtunk mibe kifáradni nap végére. :)

Estefelé jött a zöldséges autó, gyakoriak a mozgó árusok errefelé. Másnap célba vettük Skiathos szigetét, de még a vízről meglestük a híres MammaMia sziklát, ami egy szép kiszögellés Skopelos szigetén, tetején egy kis templommal, felfelé vezető, meredek lépcsővel. Itt forgatták 10 éve a MammaMia! című film egyik ikonikus jelenetét. Ezért a turistákat földön-vízen (levegőben talán éppen nem) viszik a helyi élelmes emberek ehhez a helyszínhez. A szikla lábához természetesen már taverna és snack bar is épült. :) Mi ezt inkább kihagytuk és csak elhajóztunk mellette.

Késő délután értünk Skiathos városának kikötőjébe. Na ez már igazi metropolisznak tűnt a sok halászfalu után, annak minden előnyével és hátrányával. Itt aztán nem volt hiány választékból, akár enni-inni akart az ember, akár valami szuvenírt venni (a Skiathos feliratú fürdőszobaszőnyeg egész kreatív volt!). A tömeg is sokkal nagyobb volt, a vele járó zaj is, még kagylókat tukmáló kislányok is ellepték a tereket. Nagyon látványos volt a reptérre leszálló gépeket lesni, ugyanis híresen rövid futópályája van a szigetnek, ijesztően alacsonyan érkeznek a repülők. Van egy cuki félszigete is a városkának rajta tengerészeti és néprajzi múzeummal és egy puccos, de ízléses étteremmel. Mi csak a naplementében gyönyörködtünk itt és sikerült végre egy csoportképet is csináltatnunk magunkról. :) Este beültünk egy búcsúvacsorára, korzóztunk a parti sétányon, élveztük a langyos nyári estét, aztán lassan nyugovóra tértünk. Másnap reggel gyorsan összepakoltunk és kisétáltunk a reptérre. Elbúcsúztunk Janektól és a vártuk a beszállást a pöttöm méretű épületben. A szokásos mediterrán fejetlenség kísérte utunkat, de Budapestre végül késés nélkül, élményekkel feltöltődve érkeztünk meg.