Május 27, szombat délután

Először is jelentem, miközben otthon kitört a nyár, itt szemerkél az eső, valamennyit minden nap. Ákos szunyókál a lakóautóban, én pedig „irodalmi” tevékenységgel töltöm az időt.

Másodszor, le a kalappal mindenki előtt, aki még követi ezeket a bejegyzéseket, mert újdonságokról nem nagyon tudok beszámolni. Persze, éppen az a kellemes ebben az életben, hogy nagy események nem történnek. Ráadásul már tavaly is csöveztem itt Skioniban heteket, de megpróbálom az ismétléseket elkerülni.

Ez a falu nem egy puccos nyaralóhely ( nem Korfu, Kósz vagy Santorini), de pont ez a jó benne. A külföldiek leginkább kelet-európaik, azok is a közeli országokból, bolgárok, szerbek, románok, oroszok, néhány német.

A falu fő profilja a halászat, a halászhajók folyamatosan mozognak, kicsik, nagyok, éjjel nappal. A kikötőt is ők uralják, bár parkol néhány vitorlás is.

Azt pedig tudjuk, hogy Agios Nicolaos ( vagyis szent Miklós, akiből a mi Mikulásunk is lett) eredetileg a vízen járók védőszentje volt. Ennek megfelelően minden az ő nevét viseli, a hajók, a templomok stb.

Ezért is lett ez a mai témám, mert megakadt a szemem a móló végén található freskón, falfestményen, ikonon, vagy nem is tudom minek nevezzem. Utána pedig a falu temploma melletti külön apró kápolnában fedeztem fel őt, ráadásul a tengeren hánykolódva. Sajnos olyan pici az egész helység, hogy nem fért a teljes kép a fotóra.

Azért előfordul más is, mint a képekből kiderül.

Amúgy a tegnapi meg mai napot főleg mosással, takarítással töltöttem, mert ugye vendégeket várunk, meg Starcatcher-re nagyon rá is fért az elmúlt három hét után.