Linaria, Skyros szigetén, május 15. hétfő
Azonnal felvéve az események fonalát, ott folytatom, hogy múlt csütörtökön, igaz, csak délután, elhagytuk a kedves kis Methano Vahtit. Persze a szél most sem felelt meg az ígértnek, keserves cirkálással jutottunk estére az Athén alatti Aegina szigetéig. Szokásos határozott kapitányként vacilláltam, hogy kikössünk-e éjszakára, de egy kedvező szélfordulónak köszönhetően tovább haladtunk, eljutottunk a Sunion fokig, amikor egyik pillanatról a másikra teljesen leállt a szél. Bemotoroztunk Lavrio kikötőjébe, ahol éjjel fél kettőkor bezuhantunk az ágyba. Nem volt egy nagy menet, de egy megállóval ismét előrébb kerültünk.
Pénteken különösebb izgalmak nélkül, szigorún csak vitorlával, az kora reggeli induláshoz képest este nyolcig tettük meg az aznapra tervezett kb 30 mérföldet Andros szigetén Gavrio kikötőjéig. Tavaly több napot töltöttem ott, kellemes emlékek fűződnek hozzá.
Mivel az időjárás előrejelzés gonosz dolgokat és főleg északi, tehát nekünk szembe fújó szeleket mutatott a következő napokra, szombat reggel ismét korán indultunk, jelszó: irány Skyros, kereken 60 mérföld. Ekkor még déli hátszéllel, teljes vitorlázattal haladtunk 7 csomó feletti sebességgel, de folyamatosan erősödött, a hullámok is egyre hatalmasabbak lettek. Kb 11 óra körül, pont az ominózus Kafirev szorosban ( Evia sziget sarkánál) úgy döntöttem, hegy levesszük a nagyvitorlát. Bár én vagyok a kapitány, meg az idősebb is, de az ilyen manővereknél én szoktam előre menni, mint kisebb és könnyebben mozgó személy. Ebben az esetben érvényesült a régi tengerész mondás: egyik kezeddel a hajóért, másikkal magadért! És mire leráncigáltam a vásznat ( közben 40 csomó körüli széllökések is voltak) jól el is szakadt a hátsó éle. Közben valamiért a motor fordulatát szabályozó „gázkar” bovdenje is elakadt/megtört ( a szélbe álláshoz használtuk a motort). Szóval elég cudarul néztünk ki, és Skyros elérése egyre reménytelenebbnek tűnt.
Közben a szél, miután „elvégezte” a dolgát, fokozatosan le is gyengült. Menet közben Laci szerkesztett egy vékony kötélből és kis csigákból álló áttételt, így legalább a motor fordulatát tudtuk szabályozni, igaz, ehhez egy külön ember kellett. Végül estére Kimi ( Evia szigetén) kikötőjében lehorgonyoztunk, pont szemben Skyrossal. A többi u.a. késő este, holt fáradtan ágyba dőlés.
Tegnap ( szombaton) újra korán reggel indultunk, Skyros stornó, hogy minél előbb elérjük Skiathos szigetét, ahol lehetőség lesz a vitorla megjavítására. De most már, a nem is gyenge szél tényleg szemből fújt, se vitorlával ( ami ez esetben csak az orrvitorlát jelentette), se motorral, se a kettővel együtt nem jutottunk előrébb. Tehát mégis Skyros ( ide jó volt a szél irány)!
Délután négykor ki is kötöttünk itt, Linariában. És én nem is bánom, hogy mégis ide jutottunk, ez is egyik kedvencem. Igaz, tavaly horgonyon álltam ( korábban évekkel ezelőtt jártam itt) és most meglepődve tapasztaltam, micsoda változások történtek a kikötőben. Igaz, fizetni kell, de: mintha Nyugat Euróbában lennénk! Tisztaság, forró vizes zuhany, mosógép, a hajó WC-t használni tilos, hajót mosni tilos, ennek köszönhetően a kikötő vize kristály tiszta, amit éjszaka sejtelmes kék fénnyel világítanak meg. Különben pedig a falu hangulata, a tempó, a miliő semmit nem változott, a fő esemény továbbra is a Kimiből érkező komp.
Itt végre kipihenjük magunkat, nyalogatjuk sebeinket. Tegnap este már fél órát álltam a forró zuhany alatt, Laci éppen ruhát mos, ma megjavítjuk a gázbovdent, és este vagy holnap reggel indulunk Skiathos felé.
