Kiato, május 9, kedd

Újra eltelt majdnem egy hét, és újra régen jelentkeztem, pedig voltak ( vannak ) események, tán ezért nem volt idő blog írásra sem.

Mondjuk ott folytatom, hogy múlt csütörtökön megérkezett Laci, a pénteket ellötyögtük Korfun, illetve ő még bőven talált apró elektromos javítani valókat, amúgy pedig szél sem volt. Aztán szombat délelőtt nekivágtunk, pár óra motorozás után végre kedvező széllel vitorlázva estére eljutottunk Lefkada déli csücskéig, majd onnan az éjszakát nagyobb részt átmotorozva, vasárnap reggel a Patrasi/Korinthoszi öböl bejáratáig, és dél körül a nevezetes Rion hídig. Vagyis az első nagyjából bő 24 órában megtettünk kb 140-150 tengeri mérföldet, de a kalandok csak ezután következtek. Alig, hogy áthaladtunk a híd alatt, beindult a szél, a tengeren pillanatok alatt komoly tarajos hullámok keletkeztek, és időnként több, mint 30 mérföld/órás széllökések érkeztek.

Az eredeti tervem az volt, hogy megállunk a Nafpaktos nevű falucskában, aminek apró kikötöje középkori várfalakkal védett, és arról nevezetes, hogy itt volt a Lepantoi csata, pontosabban itt gyülekeztek a törökök a csata előtt. Sajnos ez a program elmaradt, mert abban az időjárásban nem vállaltam, hogy bemenjek a két bástya közötti pár méter széles bejáraton a kacsaúsztató méretű, sekély vízű kikötőbe..

Szerencsére 10 mérfölddel arréb találtunk egy Trizonia nevű kis szigetet, aminek teljesen védett és nagy, marina szerű, de ingyenes kikötője van, így ott álltunk meg éjszakára. Maga a hely nagyon bájos, a szárazföldtől csak pár száz méter választja el, amit folyamatosan közlekedő vízitaxik hidalnak át. Sajnos ott fotók nem készültek, mert egy nagyon pazar tengeri herkentyűs délutáni vacsora után 6 órakor beszédültünk az ágyba, és csak hétfőn reggel tértünk magunkhoz.

Gondoltam, még egy napot ott elnyaralgatunk, kedden tovább megyünk egy megállót, és szerdán átkelünk a Korinthoszi-csatornán (kedden zárva van karbantartás miatt). Viszont az időjárás előrejelzés nem enyhülést, hanem még erősebb szeleket ígért keddre, vagyis mára.

Tehát újra módosítottuk a terveket, és elhagytuk Trizoniát. Nagyjából hátszélben, hatalmas hullámokon lovagolva, csökkentett vitorlákkal, de igazi örömvitorlázással megtettünk újabb 40 mérföldet, és már délután 6 körül meg is érkeztünk ide Kiatoba ( innen még 10 mérföld a csatorna bejárata, de nem akartunk Korinthosz városába bemenni). És nagyon bölcsen tettük, mert ma valóban megérkezett a cudar nagy szél. Egy magas beton mólóhoz vagyunk számos kötéllel kikötve, de Starcatcher így veszettül imbolyog, és minden fütyül, zúg, sistereg. A mólón pedig időként átcsapnak a hullámok.

Maga Kiato nem egy nagy szám, de pont az ilyen csavargóknak való, mint mi, ingyen vízcsap a halászkikötőben, sikerült gázolajat is hozatni a falusi benzinkútról a minitankerrel, vannak megfelelő boltok, pékség, zöldséges, stb.

Szóval összeségében jól vagyunk, holnapra a szél is lenyugszik, és irány a csatornán át az Égei -tenger!