Platarias, május 3.

A hétköznapok pont május 1-jével kezdődtek, ami ugye ünnep.

A Parga alatt ellustálkodott két nap után, hiába lestem folyamatosan az előrejelzést, szél hiányában csak motorozni kellett, így érkeztem már hétfőn kora délután Platariasba. A múlt heti ( még ugye autós) látogatáshoz képest óriási fordulat állt be az álmos és csendes faluban. Nyilván a világszerte szabadnap elseje miatt is, de délutánra nem lehetett elférni az autóktól, minden kávézó, taverna terasza dugig volt nagy társaságokkal, családokkal, zsongott, zsibongott az egész kikötő. Estére ezt még fokozta, hogy beindult a nagyüzem a chartercégeknél is, konkrétan a tavaly sokszor látott angol Sailing Holidays cég flottillája futott be vagy 20-25 hajóval, plusz egy holland társaság szintén egyforma 4-5 nagy hajóval. Pillanatok ( na jó, órák) alatt tele lett a kikötő, én meg lelkesen asszisztáltam a kikötéseknél. Emiatt aztán az ebédre tervezett lecsó ( csak én hívom annak, hiszen füstölt szalonna, vagy az otthoni paprika erősen hiányzik belőle, de van paradicsom, padlizsán, másik fajta paprika, fűszerek, feta, sőt egy kis krumplival is sűrítettem) megfőzése estére tolódott.

Kitaláltam, hogy megjutalmazom magam 1-2 üveg sörrel, de hogy ne kelljen a hosszú mólón körbe sétálni, a bocival keltem át a kikötő túlsó sarkába vásárolni. Hát ilyeneket „játszik” egy 64 éves!

Tegnap ( kedden) gondoltam megvizsgálom a falu végén, az öböl sarkában lévő, se nem kikötő, se nem marina, de hajókat a parton tároló „szolgáltató” intézményt. Kb 10 óra után sétáltam oda, ahol egy osztrák hajósember tájékoztatott, hogy a tulajdonos a főtéren lévő X kávézóban található általában. Hiszen hol máshol? Ő ugyan nem volt ott, de egyik alkalmazottja, a lengyel, Macziej nevű úriember viszont igen, rendes „görög” módjára készült a napi munkára. Jól elbeszélgettünk, örültünk egymásnak, itt még működik a lengyel-magyar barátság. Később kiderült, a felesége is itt dolgozik, több nagy charterhajót készítenek fel a szezonra. Minden esetre szerintem ügyesebb, ( legalábbis kellemesebb élete van itt) mint aki lengyel vízvezeték szerelőnek Angliába ment.

Egész platarias-i megállásom célja az volt, hogy 220V áramot és vizet tankoljak, de kiderült, a tavalyi szisztéma nem működik, a kedves, Maria nevű kikötőmester asszony még nem üzemel, az áram és víz beindításához szükséges kártyát Igoumenitsában lehet megvenni. Így ezek elmaradtak, viszont három ingyen éjszakát töltök itt.

Még az időjárásról annyit, hogy a nap süt, de a szél még mindig nagyon hűvös. És természetesen honnan máshonnan, mint holnapi úti célomból, Korfuból fúj, ha éppen igen. Tegnap és ma például folyamatosan, ráadásul kellemes, örömvitorlázáshoz való erővel, csak hát az iránya nem akar változni ( pontosabban az előrejelzés szerint nem is fúj). Marad holnapra is a motorozás, mert délután 6-kor a reptéren kell lennem V. Laci barátunkért.