Valtou öböl/Parga, ápr. 30, vasárnap
Máris jól le vagyok maradva a beszámolókkal, így ez most az elmúlt 4 nap nagyon tömörített története lesz.
Múlt hétfőn, kedden még dolgozgattunk apróságokon, de alapvetően már Marci elutazását és utána Starcatcher vízre kerülését vártuk. A terv az volt, hogy a Volvót Igoumenitában hagyva én is átkompozom Korfura és elkísérem kicsi fiamat a reptérre. De az előző esti búcsúvacsora hatására elég gyengék voltunk, így a korfui kirándulás részemről elmaradt, egy gyors puszival elbúcsúztunk. Ekkor még reggel nyolc óra volt, rájöttem, időm rengeteg, tehát nem rohantam visszafelé. Először megálltam Platariasban, csak úgy benézni az ismerős kikötőbe. Csend, béke, hatalmas nyugalom fogadott, de pár német és osztrák hajós már szöszmötölt járművükön, egyikük mesélte, hogy valamelyik előző éjszaka 3 fok is volt ( gondolom amikor otthon is visszajött a tél).
Ezután kényelmesen tovább csorogtam a part menti úton vissza Prevezába.
Csütörtök délután megtörtént végre a vízre tétel, tettem pár kört a bázis előtt, és rögtön le is horgonyoztam éjszakára. A péntek „pihenéssel”, olvasgatással telt, este pedig átmotoroztam a városba, hogy bevásároljak és a parthoz kötve nyugalmas éjszakám legyen, jól ki tudjam aludni magam. Csak arról felejtkeztem e, hogy a péntek a hétvége bevezetője, és hiába viszonylag távol álltam a parti sétány kávézóitól, az ordítozás, motorozás, autózás eléggé megnehezítette a békés alvást. Pedig én elvileg ilyesmire nem vagyok érzékeny.
….
Már napok óta figyeltem a szél előrejelzést, szent fogadalmat tettem, hogy a lehető legkevesebbet fogok motorozni. Szombatra kellemes erősségű, és a szokásostól eltérő, vagyis dél-keleti, déli szelet jósolt a rendszer. Na pont ez az ideális, már reggel hétkor elindultam, és azt terveztem, hogy délutánra a már sokszor megénekelt Paxi szigeti Lakka öbölbe érkezem, ahol majd eltöltök 1-2 napot. De újra csak ismételni tudom magam, a Ion-tenger túl tesz a Balatonon. A kedvező szél éppen délig tartott, akkor egy csapásra átfordult pont észak-nyugatira, és valamennyit erősödött is. Lakkának lőttek, de legalább vitorláztam egy jót, és nagyjából Parga közelébe jutottam. Aztán egy óra múlva ez a szél is teljesen leállt, kettó órán keresztül lötyögtem egy helyben, várva szelet. Így aztán 3-4 óra körül úgy döntöttem, hogy nem kísérletezem tovább, és bemotoroztam a beaches Valtou öbölbe, ahol már sokszor horgonyoztunk vendégeimmel. Mivel szél ugyan nem fújt, de az ég elég baljóslatúan szürke volt, a nyugodt éjszaka érdekében bemerészkedtem az öböl sarkában lévő kis halászkikötőbe, ahol eddig sosem vállaltam a kikötést. De most rajtam kívül nem volt itt senki, nagyon óvatosan, nagyon lassan manőverezve sikerült egy rozoga pontonhoz kikötnöm.
Utána még sétáltam is egyet, ha nem is a városban, csak a beachen. Lassan kezdődik a nyaralós szezon is, mindenhol takarítanak, pakolásznak, készülődnek, és estére, gondolom a hosszú hétvégére, szép számú ( elsősorban helyi ) vendég is érkezett. De láttam pár német öregurat, magányosan sétáló talán angol, hátizsákos hölgyet, és nagy örömömre a kempinghez tartozó élelmiszer bolt is nyitva volt már.
A mai nap már itt telik el, holnap, ha az időjárás is úgy gondolja, tovább indulok fel Platarisba, ( Lakka most már elmarad), aztán pár nap után onnan át Korfura, a csütörtökön érkező V. Laci fő-mancsaftamtom/villanyszerelőm/komputerszakemberem fogadására.
