Szeptember 27, a tengeren, Parga előtt

Sajnos ezt a bejegyzést is a szokásos nyafogással kezdem, hogy régen jelentkeztem, meg nem is történt semmi, ugyan azokon a helyeken jártunk, stb. Persze vendégeim, Bözsi és Janó valószínűleg másképp gondolják, így tehát összefoglalom az utolsó két hét eseményeit.

Janóék szeptember 14-én ( szerdán) reggel, az utolsó Wizzair járattal érkeztek Korfura. Mivel nem siettünk sehova, az a nap városnézéssel, várba mászással telt el, megkoronázva egy kellemes esti tavernázással. Mellesleg ez két nap kivételével minden este így volt.

Csütörtökön elindultunk délnek, de szél hiányában csak Paxi szigetének Gaios városkájába jutottunk, amit én a vissza útra terveztem. Szerencsére a hely hangulata kellően elvarázsolta Bözsit, tehát az első benyomás nem volt rossz. Ehhez tudni kell, hogy ők már nagyon sok helyen jártak a világban, számos vitorlás túrán is, de pont itt, a Ion tengeri szigeteken nem.

Pénteken, sajnos egy nagyon hosszú motorozás után ( amit megszakítottunk pár nyílt vízi fürdőzéssel) későn este, már bőven sötétben érkeztünk másik „kötelező” kedvenc helyemre, Assos falujába Kefalónián. Ott töltöttünk még egy egész napot és éjszakát ( várba mászás, strandolás, taverna). Bár a végső cél Zakinthosz volt, hosszas vacillálás után úgy döntöttünk, részben tekintettel az időjárásra, hogy oda-vissza további kb 100 mérföld motorozás nem éri meg.

Imigyen vasárnap visszafordultunk és célba vettük Ithakát, annak is a déli csücskét, a Kefaloniát és Ithakát elválasztó csatornán keresztül. Ott kaptunk egy kemény zivatart, néha 30 csomó körüli széllökésekkel, de végül délután napsütésben kötöttünk Ithaka Vathi fővárosában, ahol Bözsi lefényképezte az összes Odüsszeusz szobrot, és befizettünk egy rendes meleg vizes zuhanyozásra is a parton. Este taverna, hangulatos lugas alatt, töltött kalamári és társai.

Hétfőn gyakorlatilag el is indultunk visszafelé, Meganisi szigetének érintésével. Én ajánlottam a szintén kedvenc „csipkés” öblöt, horgonyzóhelyet éjszakára, de Bözsiék nem nagyon kedvelték a bocival való közlekedést( bár azért volt rá példa), így ott a változatosság kedvéért szintén Vathi nevű faluban kötöttünk ki. Útközben kaptunk egy kiadós esőt, és sajnos a nagy hullámzás miatt a Papa Nicholas barlangot is csak messziről néztük meg.

Kedden végre sokkal szebb időben, persze „szokás szerint” szél nélkül, átkeltünk a Lefkada-csatornán, és ezzel „hazai” vizekre érkeztünk. Mivel hirtelen sok időnk lett ( a zakinthoszi kanyar elmaradása miatt), megfűztem őket – nagyon fűzni persze nem kellett – hogy nézzünk be Vonitsába. Ott kikötés után beültünk a Volvoba ( bő hónap után egyből indult) és átmentünk Aktioba, a mindenki által kedvelt Panos tavernába egy lamb kleftikora ( cseréptálban sült, pörköltes, zöldséges, sajtos bárány).

Szerdán elindultunk vissza Korfu felé – továbbra is csak motorozva - megálltunk egy rövid kirándulásra Pargaban, és az éjszakát újra Paxin, de most a Lakka-öbölben horgonyon töltöttük. Számomra kicsit kellemetlen éjszaka volt, mert az időjárás megint megőrült, zivatar, villámlás, eső, szélrohamok. Bár a horgonyunk rendesen tartott, én beöltözve, mindenre készen reggel háromig őrködtem a cockpitban.

Csütörtökön csak délután indultunk, és végre tudtunk egy kellemeset vitorlázni, visszamentünk a szárazföldre, Platariasba.

Pénteken átmotoroztunk Korfura, és ezzel a túra hajós része véget is ért. Szombaton Janóék még elbuszoztak a Sissy-kastélyhoz ( én bunkó módon nem mentem velük), séta, vásárlás és el is telt a nap. Este természetesen egy búcsú tavernázás.

Vasárnap reggel kikísértem őket a repülőtérre, az egész napot ellötyögtem, és hétfőn indultam hazafelé, de az már másik történet.