Kea, július 6.

Már egy hete nem jelentkeztem, amiért szégyenlem magam, de vagy a körülmények nem tették lehetővé, vagy a kedv hiányzott, utóbbi előbbivel eléggé összefügg.

Kárpótlásul ide illesztek egy képet, amit Skioni-ból történt indulásomkor Veronika (Kevin-né) készített a balkonjukról.

Szóval múlt kedden este megérkeztem Alonnisoson Votsi öblébe, amiről már áradoztam egy hónappal ezelőtt. Annyi változás történt, hogy amit én épülő marinának gondoltam, szépen belakták a halászok, de talán nem is baj. Rajtam kívül egy olasz hajó horgonyzott még, és totális csend, béke nyugalom. Kicsit kezdtem is elhagyatottnak érezni magam, ezért szerda reggel (vagyis délelőtt 12-1 körül) besétáltam Patitiribe, hogy vásároljak, és embereket lássak. Láttam is a sok turistát meg bérhajóst, akkor meg azt mondtam, csak jobb egyedül. Ja, akinek semmi sem tetszik!

Viszont ezt a helyet már bőven kiélveztem, így még aznap délután tovább álltam az alig 2-3 mérföldre lévő Tzorti öbölbe, (ráadásul egy rövid, de élvezetes vitorlázással). Ott két éjszakát is eltöltöttem, na tömeg ott sem volt (3-4 hajó, és páran a beachen). Kicsit a dolog kellemességét rontotta, hogy a beachen lévő egyetlen, nagyon bájos és egyszerű tavernában 3 EUR-ért adtak egy üveg sört. Viszont reggel fenyőillatra ébredtem (pinea, Hidasi Zsolt javítson ki), a víz kristálytiszta volt, szóval ideális. Hiányos zoológiai ismeretem is fejlődtek, mert megtanultam, hogy a hajó körül úszkáló halacskák legjobban a kenyeret és a húscafatokat értékelik, de eléggé el nem ítélhető módon nem szeretik a zöldségeket (uborka, hagyma, paradicsom). Talán savanyú vagy kemény nekik.

A péntek éjszakát a már szintén ismert Skantzoura szigetén, a „szokásos” öbölben töltöttem és akkor tényleg teljesen egyedül. Másnap elég gyengécske szélben, de kitartóan és türelmesen átvitorláztam Skyrosra, hogy majd ott is újra ellötyögök pár napot. Leengedtem a horgonyt, kapcsoltam egy hátramenetet, hogy a horgonyt kicsit beássam, de semmi, próbáltam előre, szintén semmi. A hajócsavar lelazulási eset óta már tudtam, miket kell átnéznem, de minden működött, a váltón az irányváltó kar kapcsolt. Na akkor itt belül van valami nagy baj! Eléggé elkeseredtem, újabb súlyos technikai probléma, ráadásul rövidesen vendégeim érkeznek.

Mindenesetre azonnal tovább indultam, mert Skyroson úgyis teljesen reménytelen szakembert vagy alkatrészt találni. Szerencsére szél volt bőségesen, szerencsére hátulról, az éjszaka vége, hajnal felé kicsit sok is, hatalmas hullámok kíséretében, természetesen. Kemény éjszaka volt, de reggelre a közel 90 mérföld nagy részét megtettem. Akkor viszont kikapcsolták a szelet, és hosszas, keserves lötyögés és imbolygás után vasárnap estére értem Keara.

Még menet közben felhívtam Nikos cimborát, hogy mi a gond, jó, majd megnézzük. Hétfőn reggel újra beszéltünk, megegyeztünk, ha én kiszerelem a váltót, megnézi. Rögtön neki is álltam, és kb 2 órai izzasztó munkával, de sikerült kiszerelnem. Erre kicsit büszke is vagyok, hason fekve, fejjel lefelé a szűk hajófenékben/motortérben, de megoldottam.

Végül is nem a váltóban volt a baj, hanem a kuplung törött el, ami nem egészen ugyan olyan, mint az autókban, de végül is hasonló, rugókból és fémlamellákból álló valami. Tehát nem megoldhatatlan, de a borzasztó elfoglalt Nikos csak ma délután volt hajlandó megnézni (pedig naponta tucatszor elautózik az orrom előtt a mólón) és állítólag meg is rendeli. Ezért a kicsit rossz hangulat, most stresszelhetek, hogy mire a vendégek megérkeznek, kész legyen. Igaz, addig még van egy hét, de ismerjük az itteni tempót.

Összefoglalva, a változatosság kedvéért újra Keán dekkolok. Ha lesz valami hírem, jelentkezem.