Skioni, június 25.

Még továbbra sem sikerült elhagynom Skionit, Lassan tényleg Vonitsához hasonló állandó bázissá válik. Ennek több oka is van, jó is, rossz is. Jó például a korlátlan víz és áramhasználat, folyamatos az akkuk töltése, megy a hűtő ( ami a kegyetlen kánikulában igen áldásos), folyamatosan be van kapcsolva a laptop. Viszont előző ( tonhalas) bejegyzésemben elhallgattam egy malőrt. Időben még bőven a tonhal előtt, megálltunk egy öbölben, hogy Kevin majd ott horgászik. És ugyan szél nem fújt, de én nem szeretek a sziklák között csak úgy lebegni, ezért leengedtem a horgonyt a jó 20 méteres vízbe, viszont a felhúzáskor a csörlő nem bírta az ilyen mennyiségű függőleges lánc súlyát, és megadta magát. A falu béli hajó/motor szerelő mester, akit Kevin már ismert is, két nap alatt megjavította, de imigyen elég sokba került nekem az a tonhal.

Tehát ez is oka volt maradásomnak, közben meg a szél is túlságosan feltámadt ( 20 csomó fölött) főleg ott, ahova menni szándékozom, szóval még maradtam.

Ráadásul a csörlő probléma miatt a parthoz párhuzamosan kötöttünk ki, és éppen csak befértem egy nagy motorosjacht és egy kisebb, görög vitorlás közé ( tényleg centikre) tehát elindulni sem nagyon tudnék, pláne amíg a szél a partnak nyom ( időnként igen nagy erővel). Igaz, utóbbi tegnap átállt a kikötő másik, védettebb oldalára, mert az ő horgonya sem igazán tartott. Segítettem is átmenni, a tulajdonos druszám ( Janis), és még a születésnapunk is elég közeli. Az alcímben olvasható kiváló mondat is tőle származik, ez fémjelzi angol tudását. Viszont ahogy beszélgettünk, nekem is előjött valami a korábban tanult görögből, és őt is kezdtem érteni. Lám-lám, csak ennyi kell, ne legyen közös harmadik nyelv.

Janis távoztával több helyem lenne manőverezni, de este viszont a helyére állt egy svájci pár, nagyon elegáns, bár nem fiatal hajójukkal. Lefotózni nem mertem őket, de jó svájcihoz méltóan egész nap takarítanak.

Ha már a horgonyproblémákról van szó, Denis, a magányos francia úriember, akinek adtam a tonhal-részemből, szintén kb már háromszor volt kénytelen „átparkolni”, mert az erős oldalszelet az ő horgonya sem bírta. Pedig valószínűleg nem ma kezdett vitorlázni. Az sem jutott eszébe, hogy a tonhal fejében meghívjon egy sörre vagy pohár borra, nem mintha üzleti alapokon kellene kezelni ezeket a dolgokat, de azért jól esett volna.

Amúgy, mint már írtam, amióta visszaérkeztem, tombol a kánikula, a beach most már dugig van nyaralókkal. A görögön kívül csak szláv szót hallani, kicsit a rendszerváltás előtti szovjet képeslapokra emlékeztet, ahogy dagonyáznak a kövér orosz nyugdíjasok unokáikkal, színes szalmakalapkáik és napernyőik védelmében. Másik jellemző típus a szintén kövér, viszont kopasz és vastag nyakláncos bolgár alsó kategóriás maffiózók, amint családostól kikászálódnak BMW-ikből vagy Mercedeseikből.

Amikor a csörlőmotor ügyében jártam, találkoztam a falu egyik szimpatikus lakójával, egy nem szobor csacsival a buszmegálló melletti mezőn, így vele búcsúzom.

Holnapra még ígértem Kevinnek egy horgászatot, aztán hétfőn Isten bizony tovább állok, vissza Alonnisos, Skopelos, Skyros irányában.