20.16.május 28.

A Skyros-i két napos semmittevés igazán kedvemre való volt ( és közben nem unatkoztam), na de haladni is kell.

Reggelre beállítottam az ébresztőt 6-ra, de minek, a végén fél 9-kor keltem. Látszott, ebből ma már hosszú menet nem lesz.

A linariai öböl egyik széle tulajdonképpen egy hosszúkás sziget, amit egy keskeny átjáró választ el Skyros-tól. Ha ott kijut az ember, meg lehet spórolni egy jó órás motorozást a kis sziget körül. De a pilot szerint viszont igen trükkös, csekély és sziklákkal teli az átjáró. Ekkor jött a technika! Az eddig általam lenézett „villanytérképen” ( chartplotter) szépen bejelöltem az átjáró közepét, és az irányt, a laptopot kitettem a cockpitba ( sajnos a fotón a képernyő nem látható, pont bele sütött a nap) és annak alapján teljes nyugalomban átmotoroztam a „résen”. Mellesleg egyáltalán nem volt vészes, 4 méternél sekélyebb víz nem volt benne, és gyönyörűen látszott a fenék és a sziklák.

Ezután igazi örömvitorlázás következett, amióta egyedül vagyok, végre először felhúztam a nagyvitorlát is, és hullámmentes vízen, kellemes széllel 5 csomós sebességgel – na jó, nem egy száguldás, de ez nem a VOLVO Ocean Race - haladtam jó irányban. Egyébként a teljes vitorlázat fel és leszerelése egyedül kb 20 perc, és ebből a génua ( orrvitorla) ki/be tekerése csak fél perc, szóval ezerszer meggondolom, hogy mindent felhúzzak.

Sajnos ez csak pár órát tartott, jó „balatoni” szokás szerint a szél elmúlt, de csak azért sem voltam hajlandó motorozni, így aztán a fenti szigetet – kb 20 mérföld – mintegy 8-9 óra alatt értem el, de megérte.

Ez a sziget teljesen lakatlan, korábbi útjainkon egyszer vagy kétszer érintettük. Lehorgonyoztam a kiválasztott, békés és kristálytiszta öbölben, és előre élveztem, hogy ismét és most igazán egyedül leszek a semmi közepén. De egy hajó már ott volt, majd egy katamarán is érkezett.

Az izgalmas azonban az volt, hogy később egy csomó halászhajó is befutott, kikötöttek a sziklákhoz, illetve egyikük körbe rakta hálójával az egész öblöt, a part mentén haladva. A bociban evezgetve jól láttam a hálót a fenéken ( fekve, nem függőlegesen). Igazából nem értem a technikát, egyszerűen csak beleakadnak a halak? És a többi halász mit fog csinálni? Lehet, nem alszom az éjszaka? Vagy csak lesem őket, de jó lenne be is kéredzkedni hozzájuk, sajnos csekélyke görög tudásommal ez nem megy, lehet, nem is örülnének neki, bár igen barátságosak.

Minden esetre ismét igen békés estében van részem, pénzt sem tudok költeni, nincsenek csábító tavernák, még az internet sem ér el idáig. A végső cél, a szaloniki repülőtér pedig most már tényleg „csak” kb száz mérföldnyire van, rohannom igazán nem kell.