Gavrio/Andros, május 23. hétfő

Miután az időjárás előrejelzésből ( erős északi szelek, amerre nekem haladnom kellene) egyértelművé vált, hogy itteni tartózkodásom jócskán meg fogja haladni a tervezett 1-2 éjszakát, és már vagy hússzor megtekintettem a kompok érkezését, indulását, gondoltam csinálok egy kis kirándulást, ahogy az vasárnap illik, hogy ne csak az Igorral való borozás legyen a fő program. Erre két dolog inspirált: egyrészt, néha szégyenlem magam, amiért képtelen vagyok a kikötőtől vagy az első tavernától 100 méternél messzebb távolodni ( ezt gyakoroltuk a charteres időkben is rendesen), másrészt a főtéren egy nagyon takaros, az itt szokásosnál sokkal informatívabb, több nyelvű tábla ajánlotta az egész szigetet behálózó túraútvonalakat. Ki is választottam egy 5,5 km-es kört, ami elképzelésem szerint kényelmes 2-3 órás sétával abszolválható, benne foglaltatik egy forrás, egy nagyon fontos antik torony maradványai, végződik egy beach-en, és átvezet a bukolikus tájon. Hát nosza!

A falut elhagyva, a romos házak, szemetes telkek között bandukolva kicsit csökkent a lelkesedésem, de az egyik sarkon előbukkant a precíz táblácska, ami az én útvonalamra vonatkozott. El is indultam a jelölt irányban, kecskeösvényeken, szúrós növények között, köveken botladozva, egyre csak felfelé. Persze okos módon vizet nem vittem, izzadtam, mint a ló, viszont az erős, ámde hideg szél rögtön rám is fagyasztotta az izzadságot, szívem kalapált, kezdtem émelyegni. De a dac nagy úr, tovább-tovább felfelé. Na ez volt a bukolikus rész.Végül megérkeztem egy hegytetőre, ott viszont az én útvonalam táblája sehol nem volt, ellenben egy csomó másik, egészen más célokkal és távolságokkal, és ide-oda kanyargó, immár aszfaltozott utacskákkal. Több irányban is elindultam és visszafordultam, amikor a völgybe lenézve megláttam az ominózus tornyot, így szó szerint toronyiránt megindulva beérkeztem Agios Petros ( Szent Péter, mi más) nevű falucskába. Tán még falunak sem nevezhető, bár temploma van, de pl egy kocsma vagy bolt nincs, az egész a meredek hegyoldalba épült, valószínűleg nyaraló célú házacskák halmaza, és leginkább kanyargós lépcsőkön lehet benne közlekedni. De mesébe illő mdon itt újra megjelent az én útvonalam táblája, meglett a forrás is ( el sem tudtam volna kerülni), melynek vizét persze megkóstoltam. Meglepő módon nem volt hideg, és az íze sem az az igazán kellemes friss forrásvízé. Az igen fontos torony egy üres kőhenger, persze lehetett jelentősége a régi időkben, mert az egész környék és a tenger jó messzire belátható. És ugye ezek a szigetek állandóan fasírtban voltak Athénnal, és általában el is verték és elfoglalták őket ( mármint Athén).

Na a túra teljesítve, viszont elkezdett esni az eső, először behúzódtam a torony melleti spejz méretű kápolnába, majd amikor enyhült,elindultam vissza Gavrio-ba, gondoltam a beach-et most már kihagyon, amúgy sem fürdésre alkalmas az idő. Annyira nem az volt, hogy a csendes esőből felhőszakadás és viharos szél lett, mire visszértem a faluba, a meredek utcácskákon vízesések ömlöttek lefelé, az 1-2 helybéli, akik a kávézók tereszán ültek, rémülten nézték az őrült idegent, aki ronggyá ázva caplat ebben az időben. Mellesleg ugye van egy komplett viharruhám, kettő másik vízhatlan felsőm, sőt még egy "civil" esernyőm is. Na de én csak sétálni indultam.

Ráadásul, az eddigi nyugalmas kikötőhelyem az északira fordult szél miatt meglehetősen kényelmetlenné vált, nem győztem szegény Starcatchert az összes létező pufferrel kipárnázni, annyira nyomódott oldalával a betonnak. És ez így tartott késő estig, szerencsére éjszakára azért enyhült. Az Igorral való borozás is elmaradt, ők a szél miatt el sem tudták volna hagyni a horgonyon álló hajójukat, a dingijükhöz még motor sincsen. Akár milyen hobós élet, és persze fiatalok, de el nem tudom képzelni, mivel töltik a napjaikat az egy helyben imbolygó hajón, egy két éves gyerekkel és egy terhes asszonnyal.

A mostani állás szerint holnap ( kedd, 24.) el tudok indulni, lehet, pár napig nem jelentkezem. Jó 40 mérföldes szakasz áll előttem, bőven elég lesz egy napra, hajnali indulással.