Kedves Olvasók, kedves naplóm!

Végre képes vagyok normálisan kezelni a blogot, tehát folyamatosan tudom közvetíteni az eseményeket.

Az athéni kirándulás után csütörtökön ( máj.19.) reggel sikeresen beépítettem a mélységmérőt, bevásároltam, búcsút vettem maffiózó Nikos-tól, aki mellesleg nem is annyira maffiózó, összességében nagyon rendes volt velem, és a végén már pénzt sem kért a maradék napokért, még áramot és vizet is vételeztem.

Mivel bőven elmúlt dél, amikor elindultam, távoli célt nem tűztem ki, a szemben lévő Andros szigetén Gavrio faluját választottam, nagyon védett, mély öbölben helyezkedik el, és itt még nem jártam. A szél iránya is kedvező volt egy darabig, de aztán persze leállt, több mint kettő órát lötyögtem, alig eltávolodva Kea-tól, de azt mondtam, csak azért is vitorlázni fogok. A vége ( az utolsó 8-10 mérföld) persze csak motorozás lett. Igaz, közben főztem egy egész korrekt marha pörköltet, mert vágytam egy kis otthoni ízre, na jó, nokedli helyett csak krumpli került bele.

Már szürkült, amikor megérkeztem, szokásos óvatosságommal, hosszas körözés után lehorgonyoztam egy másik kis kétárbocos mellett ( róla még szó lesz), amikor a partról rettenetes fütyülést, integetést észleltem, ami kettő rendőrtől – pontosabban coast gard-ostól – származott. Na mi a fene, engem még sosem piszkáltak, de felhúztam a horgonyt és a közelükbe motoroztam. Valamit magyaráztak, hogy nem jó helyen voltam, és odatessékeltek a saját őrhajójuk mellé, a partfalhoz párhuzamosan, abszolút védett helyre. Ez megint csak apró adalék a görögök hozzáállásához. Ja, és fizetni sem kell, már két éjszakát töltöttem teljes nyugalomban. Igaz, péntek reggelre terveztem a tovább indulást, de semmi szél nem volt, ma ( szombaton) meg túl sok is van.

De nem is bánom, nagyon tetszik a hely, tiszta, barátságos, békés.

Mint a szigetvilágban általában, a nap fő eseménye a kompok érkezése, indulása, most már vannak turisták is.

Aztán délután összeismerkedtem a fent említett másik kétárbocoson lakó hobós belorusz, igen,fehérorosz családdal, Igor, Olga ( aki terhes) és két éves kislányuk. Már talán korábban is utaltam rá, tetszik, hogy egyre több a kelet-európai, lásd korábbi bejegyzést ukrán barátaimról, de találkoztam már románokkal is ( csehek, lengyelek eddig is voltak bőven). Ők évek óta a hajón élnek, eddig Törökországban tanyáztak, idén jöttek tovább erre. Természetesen kölcsönösen meglátogattuk egymás hajóját, sokat beszélgettünk,politizáltunk, fogyott némi bor is.

Aztán holnap, vagy időjárás függvényében hétfőn végre tovább indulok északnak, mert Szaloniki még igen messze van, és a gyerekek esküvőjének dátuma meg közeledik.