Kedves Olvasók, kedves naplóm!

Véget ért a hosszú (több, mint 6 hónap) tengeren töltött első szezon. Sikerült egy régi álmot megvalósítani, élmények, kalandok, technikai problémák, nyaralós láblógázás és kemény viharok, sok-sok magányos nap – ami néha nem volt annyira kellemes – kedves vendégekkel töltött vidám hetek, szóval volt minden. És az egész a számomra továbbra is szeretett Görögországban, a néha zord, de többnyire gyönyörű kék, megunhatatlan tengeren.

Felmerül a kérdés, érdemes volt-e, nem bántam-e meg? Természetesen nem, elismerve, hogy mindennek van másik oldala is (elsősorban a családtól, az otthon is szeretett dolgoktól való távolság, a magány elviselése), de összességében óriási élmény volt az egész. Remélem valamennyire sikerült írásaimmal érzékeltetni mindezt.

Végezetül egy kis statisztika, lehet, olvasni unalmas, inkább magamnak jegyzem fel.

Az április 1-i indulás óta 193 napot töltöttem itt. Ebből a hajóval kapcsolatos problémák miatt kb. 70 napot részben szárazon, részben Vonitsában vesztegelve. De még így is kb. 1800 tengeri mérföldet tettünk meg Starcatcher fedélzetén, ebből 860 mérföld volt a szicíliai kirándulás fiammal és leendő menyemmel júniusban, incl. az oda-vissza átkelést, a többi „pendlizés” a környéken, északon Korfutól délen Zakinthoszig, és kb. összesen 70 óra éjszakai hajózás.

Sajnos Boreas nem volt mindig segítségünkre (sőt többnyire nem) így összesen 350 órát motorozni is kellett. Az öreg Perkins (miután a vízpumpák, stb. problémák megoldódtak) igen megbízható szolgálatot tett és a fogyasztása is elfogadható volt, átlagban óránként cca. 2,5 liter.

Remélem, jövőre folytathatom a kalandozást, terveim szerint a „másik oldalon”, vagyis az Égei-tengeren.

Búcsúzóul csak egy hangulatidéző képet mellékelek, kedvenc halászhajóm Vonitsában, mellette parkoltam az utolsó tíz napban.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki követte bejegyzéseimet, találkozunk 2016-ban!

Janek