Ez egy apró story, de nem tudom megállni, hogy közzé ne tegyem. Már a második napot töltöttem immár újra a parton, felbakolva. Mint korábban is írtam, igyekszem Starcatchert a lehető legrendezettebb állapotban, karban tartva, tisztán itt hagyni télire.

A marina „hátsó udvarában”, a romok és eldobált alkatrészek között bóklásztam  - ahol tavasszal a hajófenék homokfúvózása történt -, ócska vödröt, kannát vagy festékes bödönt kerestem, amibe a motortérből ki tudom merni az olajos fenékvizet. Egyszer csak egy ütött-kopott nagy fehér dobozra lettem figyelmes, de annyi még kivehető volt a feliratokból, hogy egy mentőtutaj lehetett, nyilván már használhatatlan, ha kidobták. Viszont egy nagyon szimpatikus fehér kötél lógott ki belőle, amiről rögtön megállapítottam, hogy nekem biztos jó lesz valamire.

Elkezdtem húzni, vagy öt-hat méter szépen jött, majd elakadt. Vágóeszköz nem volt nálam, gondoltam megpróbálom kitépni. Megrántottam erősen, erre a doboz, mint egy varázsláda, kipattant, és nagy sziszegés közepette felfúvódott a teljesen jó állapotban lévő, hatalmas (10 személyes) mentőtutaj. Lehet, hogy lejárt a szavatossága, azért dobták ki, de egy ilyen eszköz sok száz, ha nem több ezer euróba kerül. Szerencsére senki nem látta kis csínytevésemet és másnap este vissza sunnyogtam lefényképezni, de legnagyobb meglepetésemre eltűnt, pedig azt gondoltam, a kutya sem jár a telep azon részén. Kénytelen vagyok egy netről leszedett fotót mellékelni, de hát az nem igazán adja vissza a pillanatnyi hangulatot.

Már sokszor mondogattuk barátaimmal, gyerekeimmel, milyen lenne egyszer kipróbálni egy ilyen szerkezetet, hát most sikerült. Szerencsére nem éles helyzetben.