Lehet, talán unalmas, de nem tudok elszabadulni a helyiekkel kapcsolatos gondolatoktól, különösen most, hogy elhagytam a turistás vidéket, és újra, már több, mint egy hete része vagyok a vonitsai hétköznapoknak.
Tehát milyen az élet Vonitsában? Megint csak ismétlem magam, a helyi lakosok egyszerű, de kedves emberek, ismerősek a bolti eladók, a fodrász, a szabó, a kávézók személyzete, a piaci árusok. Rákerestem a neten, a városkának kicsit több, mint 4000 lakosa van. Turizmusból csak belföldi van, leszámítva az itt parkoló hajókat. A környéken van némi mezőgazdaság és természetesen halászat. A profi halászokon kívül is mindenki horgászik, ez gondolom a víz mellett természetes, otthon is így van a Tisza vagy a Duna mellett. A kikötőben áll 20 nem is kicsi motorcsónak, azok is vízre szállnak és a partról is állandóan sokan horgásznak.
Na de miből élnek? Kinek adják el a halat, amit fognak? Én ismerek legalább5-6 halas boltot a faluban, kb. ugyan annyi pékséget, cukrászdát, kisboltot, műszaki/háztartási üzletet. Mind állandóan nyitva van, de vevőt nem sokat látni. Egymással kereskednek? Vagy egyszerűen éldegélnek szegényen, de békésen? Erre jó példa az egyik ruhabolt. Az ilyesmit általában nők üzemeltetik, legalábbis az eladók nők szoktak lenni. Ehhez képest a nevezett bolt ajtaja mellett az utcán van egy asztalka, ami mellett egész nap üldögél két öregúr, akik kávézgatnak és kártyáznak, de azt még nem láttam, hogy egy farmert vagy szoknyát eladtak volna.
Persze a szegénység is relatív. Spiros mestert kértem, ajánljon valakit a bimini javítására (meg a génuán is volt egy kis szakadás), mert nem szerettem volna valamelyik marinában székelő puccos és drága vitorla varrodába vinni. Küldött is egy embert valamelyik szomszéd faluból. Azt hittem, majd jön egy szegény melós, ehhez képest megjelent egy jól öltözött fiatalember, vadonatúj Opel Vectrával, elvitte a varrni valókat, és két óra múlva rendben vissza is hozta, igaz, ő is megkérte az árát, de korrekt módon ki lettem szolgálva.
Aztán ahhoz képest, hogy Vonitsa a világ vége, mindig van valami társadalmi esemény is. Már itt is beszámoltam néptánc fesztiválról, rengeteg pópával lebonyolított egyházi eseményről. Most vasárnap futóverseny volt (félmaraton, a rajt Aktioban, a cél itt, nagyjából a táv is stimmel. Valami köze az ókori actiumi csatához is lehetett, legalábbis a hangos bemondón többször elhangzott Octavianus, Antonius és Cleopatra neve). Az utolsó pár száz méter a versenyből természetesen a kikötői sétányra lett tervezve, ahol az összes kávézó/taverna dugig volt és a közönség lelkes kiáltásokkal és tapssal buzdította a futókat. Szóval a konklúzió az, hogy képesek egyszerű dolgoknak is örülni és jól tudják érezni magukat. Gondolom ezért érzik jól magukat itt a külföldiek is, beleértve engem is.
