Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy lassan rámolgatok, készülök a haza indulásra, bár még mindig rengeteg időm van. Az összes vitorlát leszereltem, szépen összehajtogattam és elpakoltam. A motorba öntöttem némi fagyállót, a gázolaj tankba valami antibakteriális csodaszert, hogy jövőre ne az üzemanyag rendszer tisztításával kelljen kezdeni az életet. Egyáltalán, a motort nagy becsben tartom, amióta rendben van és kétszer megmentette az életemet. Visszakerült a cockpit fölé is a bimini megjavítva, most már össze tudom rakni a „sátrat” a téli pihenőhöz. Igyekszem mindent rendben és tisztán itt hagyni, az elektromos csatlakozásokat bezsírozni, mindent szigetelni és kiszárítani. A sok probléma mellett a hat hónap alatt megszerettem Starcatcher-t és állítom, jobb állapotban fogom itt hagyni, mint amilyenben áprilisban átvettem. Már a magyar és EU lobogót is bevontam, a magyart eléggé megviselte ez az egy szezon is.
Természetesen mások is hasonló „játékokkal” vannak elfoglalva. Mellettem parkol egy idős olasz úr (én elneveztem cavallierének, mert valahogy olyan fazon) svéd gyártmányú, Najad típusú, igen drága és szép hajójával (ha már svéd, a Najad kb. Volvo-nak, de inkább BMW-nek vagy Mercedes-nek fele meg árát és minőségét illetően). Valószínűleg nem szegény ember, de becsületére legyen mondva, saját kezűleg is dolgozik a hajón, napokon keresztül, végtelen türelemmel javítgatta a fedélzet teak lécei közötti fugákat, hogy ne folyjon alá a víz. Kicsit nagyot is hall, meg öregecske is, angolul nagyon minimálisan tud, de így is jól elkummogtunk egymás mellett. Neki is segítettem a vitorlákat (3 db) leszerelni és összehajtogatni, majdnem egy fél nap el is ment vele. Ugyanez megtörtént egy szintén magányos, osztrák koma hajóján is. Csak halkan teszem hozzá, én mindezt egyedül oldottam meg.
És még itt vannak cseh barátaink is. Petr, aki mint kiderült, Josef, csak a „Pepa” becenevet félrehallottam -– ja, a Sörgyári capriccio Pepin bácsijára kellett volna gondolni! Szóval Pepa hatalmas műanyag ponyva darabokból (az outdoor reklámszakmában dolgozik mint kivitelező) a hajójukat teljesen beborító sátrat készített télire - ők itt hagyják Vonitsában a vízen - és még nekem is jutott az anyagból egy szép nagy darab, a kabintetőt fogom betakarni vele.
Szóval nem történik semmi, de valami apróság mégis, így telnek az utolsó csendes napok a vonitsai kikötőben.
